Ismét félbeszakadó főcímmel nyitunk, ám ameddig eljutunk, ott a szokásos bevezető szöveget pár szó után Főncsitől Forrás veszi át; végig azonban nem mondja, kapunk helyette visszatekintést, mely a nő múltját összegzi pár lényeges szóban, aztán a lovak közé csapunk. Rabszállító robog valahol a városban, de hirtelen megállásra kényszerül, mivel egy ember fekszik az úttesten. Az egyik őr kiszáll, de a testet sokáig nem tudja vizsgálni, mert az bezony élő emberhez tartozik, nőhöz, hogy pontos legyek, és igen, Forrás az.
Sokkolóval hatástalanítja az őrt majd a segítségére siető másik kettőt, és már pattan is fel a rabszállítóra. Az egyik fogolyért jött, akit Billynek szólít, és rövid úton az őröktől elcsaklizott kulccsal kiszabadít, aztán távoznak. A férfi persze semmit nem ért, de Forrástól nem kap konkrét választ, mert őt a gép irányítja, így pontos választ a miértekre ő sem tud, egyszerűen csak trappolnak előre. A nő kérdi, hogy tud-e német akcentussal beszélni, azzal átadja a telóját, melyen egy hang ennyit ismétel „Igen, köszi, hogy észrevette.” Billy azonban nem óhajt mondatot tanulni német akcentussal, azt akarja tudni, mégis mit akar tőle megmentője, de ismét nem kap magyarázatot, csak egy kézi elektromos borotvát, hogy eltávolítsa a borostáját, aztán alsógatyára vetkőzve lépdel tovább, így szabadulván a rabruhától.
