Idézem Petrát: “9. lettem a tokiói paralimpián, boldog vagyok és büszke.
Egy kis városból, Gyöngyösről jöttem és habár sok éve Budapesten lakom, nagyon – nagyon örülök, hogy képviselhettem azt, szeretett klubommal, a Ferencvárosi Torna Club együtt. Olyan sok szeretetet kaptam innen, hogy el sem hiszem!
Az idővel nem foglalkozom, kutya meleg volt és pára, egy nagy túlélő futam volt. Már maga a víz is 30 fokos… Írok majd hosszabban, hatalmas élmény volt, külön posztot érdemel a versenyleírás és azok, akiknek szeretném megköszönni a segítségét. Itt most csak 1 köszönöm jön, edzőmnek Molnár Gergő nek, aki nagyon tisztességesen helytállt a pálya szélén, mind torka szakadtából való ordításban, mind szakmai segítségnyújtásban. 
Csodálatos teljesítmény! 
