A hozott anyagból dolgozó Man v. Food stáb most jól megmutatja, hogy Amerikában hol vannak a legszaftosabb falatok. Eléggé nagy érvágás ez azoknak, akik utálnak enni, mert bizony könnyen megkívánhatja az ember az olajban tocsogó húsos lángost a balcsi partján a Soundon bemókázva.
Az első megálló az Al’s Beef étterem, ami nem egy kimondottan vegán hely. Van itt minden, hot dog, lengyel kolbász, de ami igazán különleges, és ami miatt megéri eljönni erre a helyre az nem más, mint a híres olasz húsos szendvics. Tényleg nem csak két szelet kenyér közé rakott párizsi, plusz sajtból áll a híres szendvics. Itt aztán megadják a módját a színhús elkészítésének. A gyenge 4,5 kilós hátszín “darabkák” 4 órán át sülnek lassú lángon, hogy átvegyék a szaft fűszeres ízét. Aztán, hogy ne csak a sütő, a hűtő is dolgozzon, az elkészült húsokat egy éjszakára berakják a fagyasztóba. Ez azért fontos, mert e nélkül a szeletelő gép nem tudná a színhúst papír vékonyságúra szelni. Már majdnem kész, de az utolsó rész most következik. A húsok 74 fokon párolódnak tovább, a belőlük visszamaradt lében. És ez a szaft továbbra is játszik, ugyanis csak úgy finom az olasz húsos szendvics, ha szaftba mártva kéri az ember és fogyasztja vígan, jóízűen. Az elkészült még száraz szenyát fogják, és belemártják a szaftba. Nem ám csak a tetejére locsolnak egy kisebb merőkanálnyi adagot. Nincs szarozás, az egészet bele a szaftba, tocsogjon csak. Eddig csak kenyérről meg húsról volt szó, de van benne zöldség is, némi édes paprika, meg valami speckó olasz szósz, ami nem áll másból, mint zellerből és egyéb más olajban ázott fűszerekből. Na. Beküldenék párat bőr alá.
