A múlt hétfői hogyvót itt olvasható
Megint hétfő, Laurát várjuk. Bár ez így egy kicsit túlzás, én ugyanis tartok ettől a mai üléstől. Laura már önmagában is túmács, és most még Mátéval való kavarását is meg fogjuk hallgatni. Mert elmondja, az tuti. Ágnesnél pénteken Dargay úgy viselkedett, mint egy megcsalt férj és itt most nem Juditra és az ingatlanügynökre gondolok….
Lássuk mit tartogat mára Laura. A kezdés még annál is erősebb, mint vártam:
És mindezt Dargay kanapéján, persze – egyelőre – csak a pszichológus fantáziálásában. De ami késik…
Szóval – hogy is írjam finoman – Laura és Máté szerelme fellángolása már az első héten beteljesedett, a közepesnél gyengébb szintű dugás formájában. Laura pont olyan részletezettséggel, pont olyan enerváltan meséli el az aktust, mint az első ülés alkalmából a majdnemdugást a bár WC-jében. Máté szar volt az ágyban, „mintegy robot”, 2 perc alatt elment, ő azért leszopta, biztos, ami tuti. Ja és a végén ki is elégítette önmagát, ami viszont egy robbanásszerű orgazmusba torkollott. Mindezt így mesélte, mintha a bevásárlólistát olvasta volna fel. Hogy a színésznő szar vagy a szerepe szerint így viszonyul a szexualitáshoz, azt kétszeri megnézés alapján sem bírtam eldönteni, lehet szavazni emelt díjas sms-sel.
Egy dolog azonban feltűnő volt: míg beszélt a jó doki egyszer sem próbálta meg leállítani, hogy hahó, kisanyám, nem szexuális tanácsadáson vagy, nekem nem ez a szakmám. Bezzeg a múlt héten kedden, Mátéval még nem akart Lauráról beszélgetni.
Dargay szerint „többféle aspektusól nézhetjük a dolgot”. Na lássuk. Nem lehet véletlen, hogy Laura az elmúlt terápia után kihasználta a véletlen találkozás adta lehetőséget és belekeveredett egy másik páciens ágyába. Mivel Laura nem képes megértetni magát vele, a terapeutájával, ezért „egy új kommunikációs csatornát nyitott meg”. Ez lenne Máté, Máté teste. Isten bizony ezt bírta mondani. Dargay is feleleveníti a báros majdnemszex estéjét, e két eset között tényleg van hasonlóság. Akkor Laura maga mondta, hogy a jó dokit fantáziálta oda a felszedett pasi helyett. Most, hogy Mátéval jött össze, most miért ne lehetne a nő fejében megint Dargay? Végül is még közük is van egymáshoz. Van logika a dologban.
Viszont az is nagyon igaz, ami Laura száját hagyja el: miért kellene neki ilyen dugásokkal üzengetnie Dargay felé, amikor nyíltan vállalta, hogy vonzódik a pasihoz, kimondta azt már többször is mint kellene, mindenféle virágnyelv nélkül. A férfi azonban tovább erőlteti ezt a vonalat. Egyenesen provokációnak nevezi Laura sztoriját. Szerinte a csaj azért nem élvezte a szexet Mátéval és azért sírdogált az aktus alatt, mert érezte, nem jó pasival van, Máté csak egy pótlék. És naná, hogy Dargay pótléka. UNOM.A sírás másik oka, hogy Laura végre ott az ágyban megvilágosult és rájött, a pszichológusával sose nem fog ilyen intim helyzetbe kerülni.
A terapeuta védelmében el kell mondanom, hogy egész összeszedett és kiegyensúlyozott benyomást kelt, hiteles, ahogy magyaráz ennek a nőnek. Jót tett neki a hétvége, nagyon összekapottnak látszik az ágneses estéhez képest. Laura is úgy érezhette, hogy ez az ítélet most őszinte a férfitől, mert hirtelen elkezd pakolni és le akar lépni. Minek maradjon, ha amit igazán akar azt sose fogja megkapni.
(Dargay talán csak akkor esett ki a szerepéből, és jött zavarba, amikor Laura elmeséli, hogy a katasztrófa-szex után Máté még randit kért tőle, amit meg is beszéltek, ide a ház elé, az ülés utánra. Na ekkor jól láthatóan megvonaglik Dargay válla és egy pár pillanatra lehull az álarc.)
A csaj pakol, Dargay marasztalja. Végül Laura megadja magát, visszahuppan a kanapéra. Fáradt, mondja, nem sokat aludt. Egy metafora elmesélésébe kezd az almáspitéről és a reménytelen helyzetről. Az édesanyja volt az, aki finom almáspitéket gyártott, de amikor már nagyon beteg volt anyuka és reménytelen a felgyógyulása, nem tudott neki többé sütni a kedvenc édességéből. Akkor értette meg gyermekfejjel, hogy nagy a baj. És lám, a fenti elcseszett dugás után is almáspite-vágya volt. Talán tényleg megértette, reménytelen a szerelme a terapeuta iránt…Ezek szép pillanatok, új gondolatok.
És akkor a váltás…. Laura – mintegy véletlenül – kiböki, amivel minden normális ember kezdte volna ezt az ülést: a múlt héten szakított a vőlegényével, Bálint megúszta. Bár maga a tény, hogy a csaj belátta, nincs értelme ennek a házasságnak, a józan ész első megnyilvánulása részéről.
Amit Bálint megúszott, azt mi nem fogjuk. Dargay védelmébe vette az elhagyott vőlegényt, aki vágott egy-két keresetlen szót a majdnem hites feleségéhez. Laura erre kiakad. Ne Bálint lelkét tessék ápolni, hanem az enyémet – kiáltja. Engem tessék sajnálni és nem kirúgni a terápiáról. Na, témánál vagyunk. Laura száját olyan érvek hagyják el e terápia folytatása mellett, amik már-már orvosért kiáltanak: „egy éve együtt vagyunk”, „belsőségesebb a kapcsolatunk, mint a legtöbb házaspáré, és maga ezt kész lenne eldobni, MIÉRT?”….. Lassan már én is ezt kérdem…MIÉRT nem rúgja már ki Dargay vagy dugja már meg ott a kanapén? Csak jussanak már el erről a holtpontról.
De Dargay gyáva, mondja a nő, ráadásul pszichológus, aki azt az okát keresi annak, hogy miért alakult ki a nőben ez a (beteges) vágy. Ahelyett, hogy kielégítené.
Bár ülőhelyet nem, de szerepet azt cserélnek: most Laura kezdi el jellemezni a férfit, ami a pénteki ülés után érdekes lehet. Laura nem idealizálja Dargayt, látja a tökéletlenségét. Látja a férfi elégedetlenségét a saját életével kapcsolatban, a bizonytalanságot a munkájában, talán a családjában is. A sok sérülést és nyugtalanságot, ami mostanában jellemzi. De neki, Laurának így kell a férfi, hibástul, sérülésestül, mindenestül. „Ha maga lenne a társam, nem gyűlölném magam ennyire”– veti oda Laura. Ez új info Dargaynak, rosszul érinti, hogy nem vette ezt eddig észre ezt a kórtünetet.
A gyűlölet, az öngyűlölet valamilyen bűntudathoz kapcsolódik, adja meg a diagnózist a férfi. Hogy segítsen Laurának elmagyarázni, hogy milyen súlyos dolog öngyűlöletről beszélni, saját élményt mesél neki. Elmondja, hogy (majdnem) gyűlölte magát, amiért nem tudott az anyjának segíteni az apja lelépése után. Lám, tényleg a nyúl viszi a vadászpuskát, Dargay önterápiát tart.
Az pedig, hogy miért gyűlöli magát a nő, na az nem ma fog kiderülni. Máté, a precíz robot, bunkó módon belekopogtat a beszélgetésbe, idő van, jött a csajért. Gratulálunk.
Laura feláll, kimegy az ajtón, majd visszafut, mert fizetni, azt elfelejtett. Ahogy Dargay ránéz, mintha nem a bukszát várná, sokkal inkább…. A csaj (majdnem) fizet és újra el. A férfi utánanéz, lazán leül az asztalra, aztán hopp, felpattan. Mintha az élete múlna rajta, mintha a úgy érezné, muszáj látnia együtt ezt a két embert, különben nem hiszi el, hogy ezek ketten, Máté és Laura és nem ő és Laura alkot egy párt.
A kapu előtti ölelkezés vajon kinek szól? Dargaynak vagy Máténak?
