Végéhez közelít az a tárgyalás, mely John Terry-ről, azaz egészen pontosan az ő állítólagos rasszizmusáról szól. A Chelsea pokróckemény védője még tavaly szólt be (állítólag) a Queens Park Rangers játékosának, Anton Ferdinandnak, “néger picsának” nevezve őt – ám a sértett ezt a pályán nem hallotta, csak a YouTube-videókat böngészve tudta leolvasni Terry szájáról a dolgot. A válogatott fedezet azzal védekezett, hogy ő bizony nem mondott semmi ilyet, csupán arról érdeklődött Ferdinandnál, hogy szerinte ő mondott-e rá valami hasonlóan csúnyát az előbb – s pontosan azért tette mindezt, hogy nehogy félreértés és rasszizmus-vád legyen a dologból. Bár ítélet és döntés még nincs, a szakértők egybehangzó véleménye szerint a vád bizonyítékai nagyon gyengék, és szinte teljesen biztos, hogy Terry végül ártatlannak bizonyul majd. Az ügy kirobbanását követően egyébként internetes mém lett a vádlottból, ahol a legtöbben máris úgy álltak hozzá, hogy ő bizony egy csúnya, rasszista pali.

Kína nem csupán elképesztő ütemben fejlődő gazdaságáról hírhedt, hanem a nagyvárosok légszennyezettségéről is. Ez azon egyszerű ténynek köszönhető, hogy a kínaiak valamiért az utóbbi években teljesen rákattantak az autóvásárlásra, és olyan ütemben tódulnak az utakra az új kocsik, hogy azt egyetlen város hálózata sem bírja. A legsúlyosabban Peking érintett, ahol havonta (!) 650 000-el nő a négykerekűek száma, ami nagy baj, hiszen már két éve is elviselhetetlen volt a helyzet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a 2010 augusztusi dugó, ami a legnagyobb volt a történelemben: a Pekinget Tibettel összekötő gyorsforgalmi úton történt, természetesen Peking közelében olyan szinten beállt egy felújítási munkálatnak köszönhetően, hogy az autók 12 napig raboskodtak a 100 kilométeresre duzzadt dugóban. Mivel az alapanyagokat szállító kamionok is a hatalmas tömegben rostokoltak, ezért esély sem volt arra, hogy a helyzet javuljon. Végül szépen lassan “elfogyott” a torlódás, hiszen egy idő után senki sem próbálta azt az útvonalat használni – csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az emlegetett utat a kormány kizárólag áruszállító teherjárművek részére építette, ám mivel senki nem ellenőrizte, idővel a leleményes személyautósok is elkezdték használni – a fent ismertetett eredménnyel.

A Preston North End januárban érkezett vezetőedzője, Graham Westley már a szezon közben sem rejtette véka alá a keret minőségével kapcsolatos aggályait: saját szavai szerint a gárda nagy többsége “jóindulattal is középszerű”, és profi csapatnál ő hasonló falábúakat még életében nem látott. A bajnokság alatt aztán 14 focistát ki is rúgott, most pedig további 8 sportoló tudta meg, hogy többé nem tagja a harmadosztályú alakulatnak – méghozzá Westley ezt egy SMS-üzenetben közölte velük. A szöveg kegyetlenségére jól jellemző, hogy az elbocsájtást a “egyike vagy azon nyolc játékosnak, akitől elvárom, hogy a szezon kezdetén ne legyen a klub közelében” frázissal kezdte. Kérdéses, hogy az ilyen hozzáállás mennyire lesz majd pozitív hatással a megmaradt kerettagokra – elvégre sok jó abból sem származik, ha az ember remegve lép pályára egy hasonló reggeli telefon-üzenettől rettegve egy esetleges kihagyott helyzet miatt…

Peter Eastgate lehetett volna a második olyan pókeres a világon, aki a WSOP főversenyének megnyerése után szerzett még karperecet, sajnos azonban nem sikerült neki a bravúr – a negyedik helyen esett ki az 56-os sorszámú, 1 500 dolláros Hold’Em-tornán. A dán profi annak ellenére küzdötte fel magát egészen az imént említett pozícióig, hogy a döntőt nagyon kevés zseton birtokában kezdte meg, ám hamar megerősödött pár szerencsés duplázással. A mázli azonban a döntő pillanatban elhagyta – egy fifti-fifti szituációban maradt ugyanis alul kiesésekor egy nála erősebb kártyással szemben. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy Eastgate annak ellenére, hogy 2008-as diadala óta nem szerzett karkötőt, a legkevésbé sem felejtett el zsugázni: az azóta eltelt három és fél év alatt több mint kétmillió dolcsit szedett össze különböző tornákon, ráadásul úgy, hogy egy évig vissza is vonult kedvenc kártyajátékunktól.

Jennifer Tilly nem mulasztotta el az alkalmat, hogy megszólaljon Antonio Esfandiari történelmi One Drop-győzelme okán. “Ugyanabban a teremben játszottam én is, mint ahol a Big One-finálé is zajlott” – mesélte Tilly. “Beleborzongtam, annyira hangulatos volt. Mindenki folyamatosan szurkolt, olyan volt a hangulat, mint egy stadionban. Antonio megérdemli a győzelmet, hiszen igazán példamutató, amit az életével tett: egy éve még egy bohém srác volt, aki minden pénzét bulizásra és ivásra költötte, azonban rájött, hogy nem így akar élni 33 évesen. Megváltoztatta hozzáállását, és igen gyorsan meg is lett az eredménye. Egyetlen bajom van csak az egymilliós tornával: a Main Event ezután a felhajtás után már egy kicsit kevésbé hozza lázba az embbereket”. Ebben egyébkén mi is egyetértünk Phil Laak őrjítően jó csajával, hiszen magunk is meglepődtünk azon, hogy nem a főverseny utánra időzítették minden idők legdrágább pókertornáját.