Elérkeztünk az év azon szakához, amikor a nemzetközi futballvilágban az ősszel mellőzött labdarúgók felveszik fényes-szűk, szőrmés-süsüs dzsekijüket, beugranak a térdig érő ülepű pamutnaciba, majd a télen használatos terepjáróba, és felkeresik ügynöküket, hogy kéz a kézben – bankszámla az alszámlában – új kenyéradót találjanak. Gyermekkoromban is erről a csapatról álmodtam; Itt végre bizonyítom képességeimet; Az új edző bizalmával irány a válogatott; A régi helyemen nem kaptam lehetőséget, pedig…; Egy ilyen játékosért nem pénz a heti negyvenezer euró; Ez az üzlet megér önöknek kétszázezer euró megbonyolítási díjat; A nyáron majd új klubot húzunk le – öveket bekapcsolni, ingerszintet levinni, belecsapunk idén is az átigazolási lecsóba! Az angolok után most az olaszokkal folytatjuk, ahogy a negyvenhez közelebb is kelendőek a futballisták, és (idén először…) megtaláltuk a Serie A-s transzferőrület állatorvosi lovait is.
 |
 |
