„Engem mindig mélyen meghatározott Pilinszky felismerése, ami legjobban (talán) a filmben, de általában a látásomban is, lényeges: „A szemle és tett között… miért, hogy a helyszín a legerősebb?” – mondja döbbenetes egyszerűséggel, mert csak a láthatóban lesz igazán érzékletes a történések pontos motivációja, esetlegessége, de ugyanakkor szinte kikerülhetetlensége is. Ha a Futóról sokan azt mondják, hogy érezhető benne a filmes „háttér, ihletés”, ezt őszintén vállalom. A vándorlások stációi nem a változó helyszínek hatalmáról szólnak? A „gondolat rajza”, ahogy neveztük, ezt a konkrétságot is feltételezi.”