Ember legyen a talpán, aki rendet tud vágni abban a pézsmaszagú ködbe burkolózó kavarásmasszába, ami most a villában éppen a Laci-Edina-Zsu háromszöget nyakon öntötte. A karácsonyi zabálásban egy dekát sem hízó, ezért érdemrendet érdemlő Bencus tuti nem fog, bezzeg a kommentelők, de ne szaladjunk ennyire előre.
Pompás idézettel kezdődik a sorozat eddigi legerősebb epizódja, az, amit Spielberg kedvenc operatőre, Janusz Kamiński rendezett, és nem azért, hogy okoskodjak, de látszik minden percén, hogy a marsallbot vagy miafasz egy vizuális szempontból az átlagnál messze érzékenyebb ember kezében volt.
Terryvel nyitunk, aki annak ellenére, hogy egy szál ingben és pólóban tapossa a havat, rém boldog, mert Christine csak elintézte a bírónál, hogy az új bizonyíték fényében házi őrizetben lehessen. Ezzel az egyik részről nincs is gáz, mert az anyja úgy örül neki, mint VV Fanni egy csőcserének a sarki szoliban, másrészt viszont van, mert a faterja legszívesebben agyonverné egy telefonkönyvvel. Terryt ez egyelőre nem érdekli, mert a szülei házában a bíróság emberei várják, kap a bokájára nyomkövetőt, és még a tornácra sem mehet ki cigizni, csak engedéllyel. Ja, és havi 400 dollárba fog kerülni a nyomkövető, amit az apja nem fog kifizetni. Christine megnyugtatja, hogy elintézik a bíróval, hogy elhagyhassa a házat meghatározott időre és előre bejelentett helyekre menet, de Terryn látszik, hogy kurvaistenbasszameg. A kézfején van egy kellemes, lóherébe applikált horogkeresztet ábrázoló tetkó, amit kicsit szégyell, az apja viszont megvadul tőle, és nem akar egy légtérben sem tartózkodni vele.
Tragikomikus melodrámává fajuló sorozatunk az utolsó előtti részhez érkezett, a sakkfigurák a helyükön a grandiózus fináléhoz, aminek pár momentumát már most meg lehet tippelni, de minek, reménykedjünk, hogy a forgatókönyvírók tartogatnak valami váratlant is az ingujjukban, vagy hol szokás az ilyesmit. A főcím előtt Dáviddal vagyunk, aki ahhoz a nyikhajhoz megy el Lénát menteni, (mert szereti) aki annak idején a kollégájuk volt, és egyszer, egy jelentéktelennek hitt jelenetben felhívta Lénát a kettes villamosról, de az 1) elküldte a picsába, 2) nem adott neki melót. És ez a Petike most egy bulvártévénél dolgozik, és éppen Léna apja és színésznő anyja egykori pásztoróráját teregetné ki, mert ez egy ilyen kegyetlen műfaj. Dávid nem jár sikerrel.
Na ez az az epizód, amiben mindenkinek szar lesz. Ez nem sokat mind persze, mert a sorozat szerintem indokolatlanul komorra vett második évadában nem tudok olyan karaktert mondani, akinek maradéktalanul jó az élete, de akkor is. Azzal nyitunk, hogy Flóra kurvára élvezi, hogy egy gyerek sem lóg a nyakán, és dolgoznia sem kell, így játszóruhában fetreng a nappalijában, és közben a proffal telefonoz, mintha Bécsben lenne. A profnak kell a pótszemüvege, mert eltörte a másikat, biztos Judit ült rá kúrás közben. Flóra akkor esik pánikba, amikor a csávó közli, hogy sebaj, két perc múlva otthon leszek, és elkezd pakolni, aminek az a vége, hogy egy nyitott könyvet kínjában a hűtőbe tesz be. Aztán bebújik egy ruhásszekrénybe.
Két éve került adásba az Éden hotel, az újkori magyar tévézés egyik legjobb realityje, aminek sem a menetébe, sem a kimenetelébe nem szóltak bele a nézői sms-ek, a játékosok egymás között döntötték el, kivel tolnak ki az adott pillanatban és hagyják pár nélkül, azaz zavarják haza a kolumbiai édenkertből. A Viasat elkezdte ismételni az első évadot, mi meg előkaptuk a klasszikus hogyvoltokat, tessék kommentelni az adás alatt és után, ingyen van.
Mozgalmas kis héten vagyunk túl, két csaj jött, az egyik nem csinált semmit, csak villantott pár csöcsöt, a másik, Szandra, a Dög (született: Pókmajom) viszont jól megkavarta a málnaszőrt, és kiejtette Zsömikét, Korleóne Ádám harcostársát és egyik vazallusát, aki tudtán kívül (?) csak azért volt benne a játékban, hogy a Don a műsorfolyam végére 25 millával legyen gazdagabb. Na, ez nem tetszett a Dögnek.
