Ha gázautó, akkor Magyarországon mindenki ugyanarra gondol: az LPG-üzemre. A rendszerváltáskor először Ladák és öreg Passatok csomagtartóiban kezdtek terjedni a palackok, mára pedig kompakt pótkeréktartályoknál és szalonképes, elektronikus vezérlésű rendszereknél tartunk. Ám 2013-ban két lépésben jócskán megemelkedett az LPG jövedéki adója, így csökkent a kereslet az utólagos beszerelésekre, a már korábban átalakított autók tulajdonosai közül pedig páran a vadkapitalizmus hőskorához visszatérve illegálisan, háztartási PB-palackból fejtik át a gázt. Néhány új autót azért most is meg lehet vásárolni gyári átalakítással, de például a Skoda Dual-modellválasztéka már a múlté.

Öt helyen lehet tankolni

Ehelyett a cseh márka, és maga a Volkswagen konszern is egy ideje a CNG-rendszerekre koncentrál, ami cseppfolyósított propán-bután helyett sűrített földgázt jelent. Igen, jól sejtik, itt ugyanarról van szó, mint amivel a lakásokat fűtjük, csak kompresszorral 250 bar nyomásra sűrítve, összetételét tekintve pedig az üzemanyag 90 százalékban metánból áll. Ez a dízel és benzines autókénál, sőt, még az LPG-üzeműeknél is tisztább kipufogógázokat jelent, ezért nyugaton sokan a földgázban látják a középtávú megoldást a hidrogén- és villanyautók elterjedéséig. A német piacon mostanra két év alatt megduplázódott a CNG- autók száma, itthon mégis alig hallani az alternatíváról.

A mérsékelt népszerűség oka prózai: Magyarországon öt helyen, két budapesti, egy győri, egy szegedi és egy szigetszentmiklósi kútnál lehet CNG-t tankolni, ami igencsak foghíjas infrastruktúra a nyugat-európaihoz képest. Főleg a fővárosi taxisok fedezték fel a spórolási potenciált, bár vidéken is lehet már látni külföldről használtan behozott földgázos autókat. Egy ilyen Fiat Multiplát korábban mi is bemutattunk, tulajdonosa a haját tépi amiatt, hogy amióta Pestről a Balatonra költözött, sehol sem tud tankolni. De nem mindenkit zavar ez, a buherálás nálunk nem ismer lehetetlent: az elszántabbak a háztartási földgázt csapolják meg, és búvárszivattyúval a tartályba töltik. Ez persze teljesen illegális lakóházak közelében, kútkezelői vizsga és jövedéki adóról vezetett adóraktári könyv is kellene hozzá.

A rendőrök benzines Octaviával járnak

A legnagyobb eséllyel azok találkozhatnak földgázos járművekkel, akik tömegközlekedéssel járnak, hiszen Szeged és Zalaegerszeg után immár Budapesten is járnak CNG-üzemű buszok, igaz, a projekt Debrecenben parkolópályára került. Bár több európai piacon évek óta kaphatók kettős üzemű autók, az importőrök csak most kezdtek nálunk is bevezetni néhányat, miután – részben a buszok miatt – lassan már fejlődik az infrastruktúra. Ebben a műfajban a garancia megtartásán túl azért is fontos a gyári átalakítás, mert az utólagos hengeres tartályok sok helyet rabolnak el a csomagtartóból, és a motor részeit (szelepek, vezérlés, turbó) is célszerű a földgáz magasabb égési hőfokához alakítani.

Keresve sem találhattunk volna jobb alanyt a technika megismeréséhez, mint a harmadik generációs Skoda Octaviát, amely közel négyezer eladással tavaly is a hazai piac legnépszerűbb típusa volt, és nem csak a flottások szerették, hanem legutóbbi rendőrségi tenderen is a nyertesek közt volt. Persze nem gázos G-TEC kivitelben, amiről amúgy hatósági fehér tesztautónkon óriási matricák árulkodnak, ezt az alternatívát először valószínűleg pesti taxisok, főgázosok és más vállalkozások vállalhatják be. Ahogy a Golfot, úgy a szintén moduláris padlólemezre épülő Octaviát is úgy tervezték, hogy többféle alternatív hajtást be tudjon fogadni, ennek köszönhetően a legjobban használható gázautók egyike.

A teljes cikk itt olvasható.

Az utóbbi hónapok, hetek egyik legfontosabb világgazdasági fejleménye, hogy rég nem látott mélységben van a kőolaj ára. A cikk megírásának pillanatában a WTI kőolajtípus világpiaci ára 50 dollár körül ingadozik hordónként, miközben az elmúlt években tartósan 100 dollár feletti árak voltak a jellemzőek. A hordónkénti ár júliusban esett a 100 dolláros lélektani szint alá, és egyáltalán nem látszik, hol fog végül megállapodni.

Az árcsökkenés gazdasági és geopolitikai okairól és lehetséges következményeiről sokat lehet olvasni és hallani, azonban a környezeti vonatkozásokkal kapcsolatban a legtöbb elemzés csak annyit jegyez meg, hogy most aztán sírhatnak a zöldek és a jegesmedvék, hiszen ha olcsó az olaj, akkor sok fog belőle fogyni, ami egyben sok szennyezést is jelent. Érdemes azonban egy kicsit elemezni, hogy a valóban rossz-e a jelenlegi helyzet a környezetnek és a környezetvédelemnek, vagy az igazság árnyaltabb-e ennél?

Kezdjük magától az olajtól. A Földön kitermelt kőolajjal két dolog történhet. Vagy úgy ahogy van elégetjük egy erőműben és energiát termelünk vele, vagy feldolgozzuk és valamilyen termék lesz belőle, benzin, gázolaj, kerozin, műanyag és hasonlók. Kezdjük a műanyaggal. A közkeletű nézettel szemben, miszerint a műanyagok kőolajból készülnek, a valóság az, hogy alapvetően földgázból készülnek. A kitermelt kőolaj alig néhány százalékát használják így fel, ráadásul az iparágban a végtermékek árát alapvetően nem a nyersanyag ára határozza meg.

Az olaj legnagyobb részét így vagy úgy, de elégetjük. Innen származik a légkörbe kerülő szén-dioxid mintegy harmada, úgyhogy a felhasználás fontos tényezője az éghajlatváltozásnak. Ezért is emlegetik az árcsökkenés kapcsán a szomorú jegesmacikat. Lássuk, mennyire van okunk a búslakodásra.

Van okunk búslakodni?

A kőolaj közvetlen felhasználása energiatermelésre viszonylag ritka, a globális kitermelés alig egy százalékát hasznosítják így, azt is főleg a Közel-keleti olajállamokban, például Szaúd-Arábiában. Mivel eleve azok az országok hasznosítják így a kőolajat, ahol nem számít az ára, így az így felhasznált mennyiséget alapvetően nem növeli az ár csökkenése.

A kőolajból alapvetően üzemanyag készül. A végtermékek mintegy kétharmadát a benzin és a gázolaj, további egynegyedét pedig a fűtőolaj és a kerozin teszi ki. Ezek azok a termékek, ahol a leginkább lehet az árcsökkenés miatti keresletnövekedéssel számolni. Bár azt szokták mondani, hogy az üzemanyagok iránti kereslet meglehetősen árrugalmatlan, vagyis az árak növekedését és csökkenését csak kis mértékben követi a kereslet változása, ettől függetlenül lehet számítani a fogyasztás bővülésére.

Hogy ez mekkora mértékű lesz, az kérdés. A hétköznapi autósok az összes üzemanyag-fogyasztásnak csak kisebb részéért felelnek, a többi főleg a szállítmányozás használja fel, vagyis a főként a kamionok, valamint a repülőgépek és a tengerjáró hajók. A szállítás közvetlen költségcsökkenése várhatóan nem azonnal és nem teljes mértékben jelenik majd meg az árakban, így hatását is lassan tudja csak kifejteni. Ugyancsak nem valószínű, hogy hirtelen megugrana a szállítani való árumennyiség, így ahol komolyabb bővülésre lehet számítani, az a légi közlekedés és az egyéni járműhasználat. A légi közlekedés árában az üzemanyag nagyon fontos tényező, így az egyébként is állandó árversenyre kényszerített légitársaságok a csökkenő olajár miatt várhatóan csökkentik majd az áraikat, ez pedig szinte biztosan növeli majd a keresletet. Az egyéni utazások kérdése nem teljesen egyértelmű. A kérdés, hogy feltételezzük-e, hogy az emberek többet járnak-e autóval, ha olcsóbb az üzemanyag. Magyarországon a válasz valószínűleg igen, de elég sok piacon (például az Egyesült Államokban) az üzemanyagár eleve nagyon alacsony a keresetekhez képest, másrészt nincs alternatívája az autós közlekedésnek. Az Európai Unióban viszont, ahol lehet választani a tömegközlekedés és az autózás között, igenis lehetséges, hogy jelentősen nő majd az autóhasználat. Külön fokozhatja ezt, hogy az euróövezet sok országában a gázolaj ára nagyon közel került a lélektani egy euróhoz. Emiatt az autóvásárlások megugrására is lehet számítani, aminek ugyancsak sokrétű hatásai lehetnek. (Van, aki szerint lendületet ad a fogyasztásnak az áresés.)

Az eddigieket összegezve közvetlen hatásként lehet számítani a globális szén-dioxid-kibocsátás egyharmadáért felelős üzemanyag-fogyasztás növekedésére, de talán nem olyan mértékben, hogy ez drámai hatásokkal járjon. Ez eddig, ha nem is jó hír, de annyira nem is rossz, ha áttekintjük az olajárral kapcsolatos egyéb jelenségek hatásait.

Előbb-utóbb a földgázra is hat az olajár

A földgáznak nincs olyan egységes világpiaci ára, mint a kőolajnak. Mivel bonyolultabb dolog szállítani, ezért az egyes piacoknak saját árai vannak. Mindezt bonyolítja, hogy a gázt általában hosszú lejáratú szerződésekkel adják el, ráadásul ára fontos geopolitikai játszmák eszköze (például Oroszország-Ukrajna) így sokkal kevésbé beszélhetünk olyan rugalmas piacról, mint az olajé. Mindettől függetlenül általában elmondható, hogy a földgáz ára alapvetően a kőolaj árától függ. Ez szinte egy kőbe vésett törvény annak ellenére, hogy a két nyersanyag kitermelése egyre inkább elkülönül egymástól. Márpedig így amiatt, hogy csökken az olaj ára, némi időeltolódással a földgáz ára is esni fog.

A földgáz szerepe az energiaiparban messze meghaladja a kőolajét, a világban megtermelt áram negyede ebből származik. Ha olcsóbb a gáz, akkor jobban megéri ebből termelni áramot, vagyis itt az igény növekedésére lehet számítani. Mit okoz ez. Ha így kevesebb áramot termelünk szénből, fűtőolajból vagy bármilyen más forrásból, akkor jól jártunk, mert a hagyományos tüzelőanyagok közül a földgáz elégetése jár a legkevesebb szennyezéssel. Az atomerőművek semmiképp nem fognak kevesebbet termelni, mivel azokat annyira drága megépíteni, hogy utána nem éri meg őket nem kihasználni, így esetükben az olcsó gáz inkább csak az új beruházások visszafogását jelentheti. Az igazán fontos kérdés, hogy hogyan hat a gázár változása a megújuló energiaforrások elterjedésére. A gáz egyrészt versenytársa ezeknek, ha olcsóbb lesz a gázból termelt áram, akkor romlik a megújulók versenyképessége. Azonban ezzel ellentétesen hat, hogy a megújulók összes költségének egy fontos része a kiegyensúlyozás ára. A kiegyensúlyozás lényege, hogy a folytonosan változó termelésű megújuló erőművek termelését valamilyen könnyen szabályozható forrással egészítjük ki. Ezt alapvetően szivattyús tárolós vízerőművekkel és földgázzal lehet megoldani. Összességében tehát a gázár csökkenése a megújulóknak nem egyértelműen rossz vagy jó.

A gáz árával kapcsolatban nagyon fontos a fűtési célú felhasználás. Ebből a szempontból az árcsökkenés szinte biztosan fogyasztásbővülést hoz, ráadásul, ha alacsonyabb a fűtés ára, akkor kevésbé éri meg az épületeket szigetelni és hatékonyabb kazánokat beszerelni. Mindezektől függetlenül előnye is van a dolognak: ha kevesebbe kerül a gáz, az embereknek kevésbé szorulnak rá az olcsóbb megoldásokra, mint a szén, vagy netán a hulladék, így összességében javulhat a levegőminőség. Ugyancsak fontos fejlemény lehet, hogy olcsóbb gáz mellett versenyképesebbekké válnak a távfűtési rendszerek, amik jelenleg az egyik leginkább környezetbarát módját kínálják a fűtésnek.

A gázzal kapcsolatban tehát arra juthatunk, hogy az olajár csökkenése valószínűleg magával hozza majd a gázár csökkenését is, ami azonban nem feltétlenül baj, hiszen az összes fosszilis forrás közül a földgáz használata jár a legkisebb szén-dioxidkibocsátással, valamint ez kombinálható legjobban a megújuló energiaforrásokkal.

Az áttételes hatásoknak erősek

Most, hogy áttekintettük az árváltozás várható elsődleges hatásait, rátérhetünk a természetvédelmi szempontból legérdekesebb kérdésre, a közvetett hatásokra. Ahhoz, hogy ennek a lényegét megértsük fontos tisztázni az egész jelenség legfontosabb alaptételét, miszerint OLAJ=PÉNZ. Ezt annyiban bonyolítja a való élet, hogy az olaj kitermelésének költsége lejön abból, amennyit az adott ország keres rajta. Nézzünk egy egyszerű példát. Legyen az olaj világpiaci ára mondjuk 100 dollár hordónként. Szaúd-Arábiában leszúrunk egy botot, feljön az olaj. Ha a bot leszúrásának költsége 1 dollár hordónként, akkor Szaúd-Arábia minden eladott hordó olajon keres 99 dollárt. Ezzel szemben Texasban már ki kell szivattyúzni az olajt a földből (a jól ismert bólogató olajkutakkal). Ha a szivattyúzás ára 30 dollár hordónként, akkor Texasban csak 70 dollárt keresnek egy hordó olajon, de még mindig megéri. Könnyű belátni, hogy ameddig kevesebbe kerül az kőolajat kitermelni, mint amennyiért el lehet adni, addig lehet rajta keresni. Pont ez a baj.

Az elmúlt években tapasztalható magas olajár oda vezetett, hogy olyan helyeken és olyan eljárásokkal kezdek kitermelni, ami korábban elképzelhetetlen volt. A könnyen kitermelhető, olcsó lelőhelyek után jöttek a mélytengeri fúrások, majd a távoli, érintetlen területek, mint az Északi-sarkvidék vagy az equadori esőerdő. Vagyis miközben az magas olajárnak viszonylag kevéssé volt hatása a fogyasztás mértékére, addig a kitermelési zónákat olyan régiókba irányította, amik eddig lényegében érintetlenek voltak. Nem mintha a Közel-Kelet sivatagai nem hordoznának természeti értékeket, azonban a potenciális természeti pusztítás mértéke össze sem hasonlítható azokkal az alternatívákkal, amiket a magas olajár hívott életre.

Kanadában például ott az olajhomok. Ezt pont úgy kell elképzelni, ahogy a neve mutatja, olajjal átitatott sárszerű homok, amit klasszikus külszíni bányászati módszerekkel lehet kitermelni, az olaj kinyerésére pedig a módszer lényegében az, hogy kifőzik belőle. A technológia olyannyira energiaigényes, hogy a kanadai kormány komolyan fontolgatta, hogy épít egy atomerőművet a bányavidékre csak ezért. A kitermelés folyamata első lépésben az érintetlen erdőtakaró teljes eldózerolásával jár, az egész végterméke pedig a kinyert olaj mennyiségét sokszorosan meghaladó szennyezett víz és meddő homok.

Hasonló a helyzet a nagy mélységű tengeri fúrásokkal, amit technológiailag már meg tudunk ugyan oldani, de a katasztrófahelyzeteket kezelésre még nem vagyunk felkészülve. Pont történt meg pár éve a Mexikói-öbölben.

Sajnos minél magasabb az olajár, annál inkább megéri olyan helyekre menni érte, amiket eddig békén hagytunk, és annál inkább megéri kiforratlan technológiákat alkalmazni, amik hatalmas potenciális veszélyt rejtenek. A fent leírt új olajlelőhelyek, a kanadai olajhomok vagy a sarkköri olajmezők kitermelési költsége 60 dollár körül mozog hordónként, így ha hosszabb távon olcsóbb ennél a kőolaj, akkor ezekre a területekre nem fognak beruházni, ebből a szempontból a természetvédelemnek mindenképpen az a jó, ha az olaj olcsó.

Az eddigiek mellet nagyon fontos szót ejteni a helyettesítő termékekről. Az olaj egyik nagyon fontos alternatívája lehet a bioetanol és a biodízel. Ezek mezőgazdasági termékek, vagyis földterület kell a megtermelésükhöz. Ez két módon lehetséges: vagy a korábban élelmiszerek termelésére hasznosított földet használjuk erre, vagy új területeket vonunk be a művelésbe. Egyik rosszabb, mint a másik. Ha kevesebb élelmiszert termelünk, akkor az élelmiszerek ára nő, ami nagyon veszélyes, mivel a Föld népességének jelentős hányada így sem jut elég táplálékhoz. Ha pedig új területeket vonunk termelésbe, akkor pedig a kevés megmaradt természetes területet „faljuk fel”. Sajnos olyan gazdasági folyamatok, amik ellen nagyon nehéz küzdeni, a kukoricatermelő annak adja el a terményt, aki többet fizet, ha a bioüzemanyag-gyár többet tud adni, mint a helyi emberek, akkor ők éhen maradnak. Ha pedig az indonéz földbirtokos azt látja, hogy megéri kivágni az őserdőjét, hogy a helyén olajpálma-ültetvény legyen, akkor nem fog sokáig gondolkozni. Ezeket a folyamatokat is – csakúgy, mint a kitermelést – a kőolaj ára képes nagyon hatékonyan szabályozni.

Akkor örülünk?

Összességében tehát látszik, hogy az olcsó kőolaj nem feltétlenül rossz természetvédelmi szempontból. Ha a kereslet növekedése nem jelentős, akkor az esztelen kitermelési formák ellehetetlenülése és a többi járulékos hatás akár ellensúlyozhatja is a negatív hatásokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy örülnünk kell. Az olcsóság azt is mutatja, hogy ma még naiv dolog arra számítani, hogy a dráguló energiaárak automatikusan magukkal hozzák a megújulók forradalmát, vagy, hogy előbb-utóbb úgyis elfogy az olaj. A ma ismert, még ki nem termelt olajlelőhelyek is több olajat rejtenek, mint amennyit még elégethetünk úgy, hogy az éghajlatváltozást ésszerű korláton belül (1,5-2 Celsius melegedés) megállítsuk.

Vagyis a legjobb az lesz, és a jegesmedvék akkor lesznek a legboldogabbak, ha majd azért lesz olcsó a kőolaj, mert senkinek sem kell.

Benkő Dániel

A szerző a WWF Magyarország energetikai és éghajlatváltozási projektjektvezetője

forrás: piacesprofit.hu

Januártól termékdíjkötelessé váltak a környezetkímélő áramtermelésre szolgáló napelemek – szúrta ki a Magyar Napelem Napkollektor Szövetség. Az új, nemzetközi viszonylatban is példátlan adónem kivetésének a pénzbehajtáson túl nincs racionális magyarázata, a használt napelem ugyanis nem veszélyes hulladék, és 100 százalékban újrahasznosítható.  Egy aprócska adómódosítással az Orbán-kormány alighanem ismét kivívja a világ figyelmét: januártól környezetvédelmi termékdíjat (elvben az adott termék környezetkárosító hatását ellensúlyozó zöldadót) kell fizetni a napelemek minden kilogrammja után.

Hasonló intézkedésre sem internetes kereséssel, sem a szakmai szervezetekkel konzultálva nem találtunk példát: a Nap energiájával környezeti kibocsátás nélkül áramot termelő panelek felszerelését mindenütt adókedvezményekkel és támogatásokkal ösztönzik. Magyarországon viszont, ahol az egész EU-ban a legalacsonyabb a napenergiával termelt áram aránya, az állami elvonás miatt most jelentősen megdrágulnak a napelemek.

Veszélyesebb lenne az akkumulátoroknál?

A termékdíjtörvény eredeti céljával („hogy hozzájáruljon a környezetszennyezés megelőzéséhez illetve csökkentéséhez, a természeti erőforrásokkal való takarékos gazdálkodásra irányuló tevékenységek ösztönzéséhez”) ellentétesnek tűnő új adónak a mértéke is meghökkentő: kilogrammonként 114 forintot kell fizetni az alumíniumból, szilíciumból és üvegből összeállított, teljes mértékben újrahasznosítható napelemekért, miközben a savat és mérgező nehézfémeket tartalmazó akkumulátorok kilónkénti termékdíja csupán 57 forint, vagyis a törvényjavaslatot beterjesztő kormány a napelemeket kétszer veszélyesebbnek tekinti az akkumulátoroknál.

Minden napelem után 114 Ft/kg környezetvédelmi termékdíjat kell fizetni 2015. január 01.-et követően, mely mintegy 2000-2500 Ft-os modul áremelést jelent.

A törvény I. számú melléklete

57. Szórakoztató elektronikai cikkek és fotovoltaikus panelek, az alkatrészek kivételével.

64. Fotovoltaikus elem 8541 40 90

5 . Szórakoztató elektronikai cikkek Termékdíjtétel (Ft/kg) 114 Ft/kg.

A III. kategóriába, a “Jelentős szennyezést okozó termék- és anyagáramok” kategóriába sorolták a napelemeket, míg pl. az akkumulátorok csak a II. kategóriát a “Szennyező termék és anyagáramok” -ba sorolták így csak 57 Ft/kg a termékdíj.

A napelemek átlagélettartama 35-40 év és teljes egészében újrahasznosíthatók, hiszen szilíciumból azaz a föld ötödik leggyakoribb eleméből és alumíniumból van a kerete. A napelemek működésük során CO2 kibocsájtást csökkentik, hiszen megújuló energiából, a nap energiájából állítják elő a villamosenergiát, kiváltva ezzel a hagyományos fosszilis és atomáramot, tehát semmiképpen sem nevezhetők környezetszennyezőnek.

Még így is – a legjobb befektetés a napelem

Még mindig a legjobb befektetés a napelem, mivel hazánkban is évi 10% a napelemes rendszerek hozama, annak ellenére, hogy az EU legmagasabb ÁFA kulcsa terheli mind a napelemeket, mind a villamosenergiát és mégis a legalacsonyabb a villamosenergia tarifája. A drasztikus mértékű környezetvédelmi termékdíj a 35.000-55.000 Ft+ÁFA összegű napelem modulokra rakodik rá, ez tovább rontja  az amúgy is hazánkban leghosszabb megtérülési időt. Ma már ~700 vállalkozás több ezer munkatársa gyártja a napelemeket, tervezi, telepíti, üzemelteti a napelemes rendszereket. Jellemzően panelonként 5.000-10.000 Ft-os munkadíjért telepítik a vállalkozások a rendszereket így jelentős mértékben emelkednek a rendszerek díja.

Ennek az új termékdíjnak és a kiemelkedő ÁFA kulcsnak köszönhetően a határon túli vállalkozások kerülnek helyzeti előnybe hiszen a termékdíj csak forgalomba hozót terheli, az ÁFA meg mindenkörnyező országban jelentősen alacsonyabb. Egyre gyakrabban telepítenek szlovák cégek hazánkban napelemes rendszereket, így egyre nagyobb extra profittal….

A nol.hu kérdésére Kiss Ernő, a Magyar Napelem és Napkollektor Szövetség elnöke megerősítette, hogy a januártól hatályos módosított termékdíjtörvény valóban a napelemek termékdíjasítását tartalmazza, amit a törvényszövegben szereplő megnevezés mellett a vámtarifaszám is egyértelművé tesz.  A szakember azt is nyomatékosította, hogy hasonló, a napelemeket sújtó zöldadókat más országokban nem ismer, inkább a kedvezmények dominálnak.

forrás: greenfo.hu

Mire vevők inkább az ügyfelek? A „zöld” üzenetekre, vagy a megtérülési számításokra?

– Elmúltak már azok az idők, hogy a napelemekre csupán a tehetős emberek vagy a környezetvédők hobbijaként tekintsünk. A napelemparkok után a háztartásokban és a kisvállalati szektorban is fellendült a használatuk. Józan számítással egyre több cégvezető ismeri fel üzleti létjogosultságát. Ma már nem azért érdemes ilyet telepíteni, mert „trendi”, hanem mert a vállalkozásoknak a versenyképességét vagy akár egy beruházás és ingatlan értékét tudja jelentősen növelni. Gondoljunk csak bele, hogy éves átlagban kedvező esetben akár nulla forint is tud lenni így egy háztartás vagy egy üzem villanyszámlája! Alapos számításokkal igazolható, hogy rendszermérettől és a beépített anyagok minőségétől függően már tíz év a megtérülési ideje, miközben mi, az E.ON húsz év teljes körű garanciát vállalunk az általunk telepített rendszerekre. Mint felelős vállalat mi sem alapítottunk volna egy egész üzletágat pusztán csak egy ötletre, különösen nem ilyen komoly vállalásokkal.

Akkor mi az oka annak, hogy míg máshol robbanásszerűen terjed az alternatív energia, addig nálunk még gyerekcipőben jár ez az egész?

– A gyerekcipős fázison szerencsére már túl vagyunk, még ha a piac mérete nincs is akkora, mint egyes vezető uniós országokban. A piaci lehetőségek és a kínálat tekintetében viszont jól állunk. Vannak még olyan vállalkozások, amelyek vezetői ódzkodnak attól, hogy belevágjanak egy ilyen fejlesztésbe, mivel úgy érzik, hogy úttörő szerepet kell ezzel felvállalniuk, és ez nagyon bonyolult dolog lehet. Pedig meg tudom nyugtatni őket, már jól kitaposott ösvények vannak. Erre a legjobb bizonyíték az, hogy a legtöbb cégvezető, aki vállalkozása telephelyén beüzemel egy ilyen rendszert, az kisvártatva saját házába is rendel egyet tőlünk. Mivel Magyarország technológiai értelemben piackövető, és sok még az új technológiákkal szemben az előítélet, ezért ennek a lebontásáért egyfajta ismeretterjesztő szerepkört is vállaltunk.

Mik a leggyakoribb félelmek?

– Először is az ár. A sajtóban leggyakrabban a milliárdos beruházásokról esik szó, gigantikus sivatagi napelemparkokról vagy erőművi beruházásokról. Eközben egy családi ház átlagban alig több mint kétmillió forintból felszerelhető egy ilyen berendezéssel. Kisebb cégek esetében ez három-négymillió forintos befektetés, viszont a növekvő árral párhuzamosan a megtérülés is tíz év alá csökken, amin akár tovább tud segíteni egy uniós pályázati forrás. Azt is érdemes számításba venni, hogy a számviteli törvény keretei között gyorsítható a leírása, és egy ilyen fejlesztés több évtizedre szól. Ez értéknövelő beruházás, ami az ingatlanpiacon is előnyös helyzetet teremt.

Nem nagy macera egy ilyen rendszer kiépítése?

– Ez a másik leggyakoribb előítélet, és örömmel mondhatom, hogy teljesen alaptalan. Az ingyenes helyszíni szemlét követően napokon belül megtervezzük a rendszert, annak engedélyeztetése néhány hét alatt, de elosztói körzettől függően is maximum két hónap alatt megtörténik. Ezt a munkát természetesen ügyfeleinknek átvállaljuk. A telepítés és beüzemelés maximum két nap, de családi házaknál akár egy nap alatt is végeznek a szakembereink. Nincs felfordulás, ez nem jár nagyobb felfordulással, mint régen a parabolaantenna felszerelése.

Lehet, hogy sokan a tető sérülésétől tartanak?

– Ezek a panelek moduláris szerkezetűek, könnyen mozgathatóak, csak annyit kapcsolunk össze, amennyi indokolt. Saját állványukra kerülnek, és professzionális szerelési anyagokkal dolgozunk, a tető megbontása nélkül, így nem fog beázni. A hiedelmekkel ellentétben a napelemek ellenállnak a jégesőnek, és egyáltalán nem elvárás, hogy rendszeresen letakarítsák őket. Egy nagyobbacska családi házhoz szabott, négy kilowatt peakes, fotovoltaikus kapacitással bíró rendszer csupán huszonöt négyzetméternyi tetőfelületet igényel. Az inverter a házban egy alkalmas helyen elhelyezhető, némán működik, nem zavar senkit. Az adott üzem vagy háztartás továbbra is a hálózatra lesz kötve. Az érdekesség még az, hogy egy napelemrendszer üzembe helyezésével az ügyfél „áramtermelővé” is válik. Lakossági ügyfél esetében ez a villanyszámlán egyszerűen jelenik meg: a számla az alapdíjakon felül a fogyasztott és a termelt áram különbségét fogja tartalmazni, ami ki is nullázhatja egymást. Egy vállalkozás, ha a saját fogyasztási paramétereinél nagyobb kapacitású napelemet is szerel fel, akkor nettó termelővé válik, és egyedi szerződés alapján drágábban adhat el villanyt, mint amennyiért vételez. Ennek csupán az az ára, hogy a kiserőművi engedélyezés öt hónapnál hosszabbra nyúlhat.

Miért jó egy szolgáltatónak, hogy a fogyasztói megszűnnek fogyasztók lenni?

– Ez a fejlődési folyamat mindenképpen a jövő útja, szakmailag is hiszünk benne. Mint energiaszakértők állunk ennek az új trendnek az élére, hozzáadva szakmai kompetenciánkat, tudásunkat, szakembereinket és olyan üzleti modellt alakítottunk ki ügyfeleink számára, ami kölcsönösen előnyös.

A villanyautók esetében évről évre jönnek ki az újabb modellek, amelyek mellett egy pár éves példány már nevetségesen elavultnak hat. A napelemeknél nem kell ilyen kockázattal számolni? Hogy amit most megveszek, az jövőre a felébe sem kerülne?

– A napelemekkel való áramtermelés kiforrott technológia, itt már nincsenek gyerekbetegségek, leküzdendő technológiai akadályok. A vásárlók nem közvetlen finanszírozói a folyamatban lévő fejlesztéseknek. Van ugyan egy folyamatos és kismértékű árcsökkenés, ami az elmúlt években volt tapasztalható, azonban ez is lassulni látszik. Ráadásul az is elmondható, hogy az újonnan piacra lépő versenyzők általában a minőség rovására tudnak csak alacsonyabb árakat kínálni. Aki nagyon óvatos, és minden kockázatot minimalizálni akar, annak azt szoktuk javasolni, hogy kezdésnek csak egy-két napelemet vegyen, és ha megbizonyosodik róla, hogy jó befektetés, akkor bővítse a rendszerét. Ehhez persze az kell, hogy eleve megfelelő kapacitású invertert vegyen.

Említette a minőséget. Hogy tud egy vevő megbizonyosodni arról, hogy jó napelemet vesz?

– Kevesen tudják, hogy a napelemek élettartamuk során veszíthetnek képességeikből a panelek belsejében keletkező, úgynevezett mikrorepedések miatt. E téren bizony komoly különbségek lehetnek gyártók és márkák között. Nem mondanék származási országot, mert nincs egyértelmű direkt összefüggésben a megbízhatósággal, de erre mindenképpen érdemes odafigyelni. Az általunk forgalmazott japán Kyocera napelemek az egyik leghosszabb vizsgálati történelemmel rendelkeznek a piacon: huszonöt éves mérésciklusban tíz százalék alatt volt a kapacitáscsökkenés. Eközben egyes márkák a piacon már egy hároméves teszt során is három–öt százalékot veszítenek képességeikből. Ki lehet számolni, hogy mi marad ezekből húsz év múlva. Ez szignifikáns különbség!

Ez a különbség bizonyára az árban is visszaköszön.

– Meg fog lepődni, de messze nincs ekkora különbség. Az E.ON árai és a legolcsóbb elérhető ajánlat között alig huszonöt százalék különbség van. Ezért a minimális különbségért cserébe a vevőink német szabvány szerinti szerelési anyagokat kapnak, és az E.ON szigorú, nemzetközi minőségbiztosítási elveit alkalmazzuk a tervezés és a kivitelezés során. Így tudunk teljes körű garanciát vállalni az említett húsz évre, mind az eszközökre, mind a kapacitásra – ez ma egyedülállónak mondható a magyar piacon. Ehhez gondosan kiválasztott, megbízható beszállítókkal és partnercégekkel dolgozunk. Prémium szolgáltatást kínálunk, mert ügyfeleinkkel együtt hosszú távra tervezünk, és tisztában vagyunk azzal, hogy ránk hárul az a nagy felelősség, hogy a piac bizalma ne sérüljön a fenntartható technológiák alkalmazása iránt.

forrás: piacesprofit.hu

Karácsony előtt Budapesten és több vidéki nagyvárosban is találkozhattunk termelői vásárokkal, ahol magyar tájak termékeit és ízeit kóstolhattak, vásárolhattak meg az érdeklődők. Nem csak a szakmai szervezők, de a kormányzat célja is az, hogy a kistermelőktől közvetlenül jusson el a jó minőségű, kézműves áru a vásárlókhoz. A megvalósításra 2015-től uniós források is rendelkezésre állnak.

A megbízható helyről származó magyar élelmiszer nem csak a termelőknek jelentene bevételt, ha jó áron el tudják adni portékáikat, de

jól jár a vásárló is, hiszen minőségi és finom termékekhez jut, s ez a gazdaságra is kedvezően hat. Nem mindig könnyű azonban az az út, amíg a termelő és a vásárló egymásra talál, vagy amíg a külföldi turista megtapasztalja, hogy nem csak a gulyás jelenti a magyar ízvilágot, mondta Papp Krisztián, a Magyar Ízek Alapítvány létrehozója a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában. Hozzátette: az elmúlt 30-50 évben elindult ugyan a magyar termékek promóciója, de gyakran még mindig az egyébként jó minőséget jelentő téli szaláminál és a gulyáslevesnél kimerül a hazai ízek ismerete.

Papp Krisztián fontosnak nevezte azt is, hogy a vásárló egy archoz és egy névhez köthesse a megvásárolt terméket, és azt is, hogy az áru jó minőségű legyen. Nem egyszer fordul elő ugyanis, hogy ha egy élelmiszer-előállító terméke iránt nagyobb lesz a kereslet, akkor csökkent a minőségen. A Magyar Ízek Alapítvány ezért folyamatosan látogatja és kontrollálja a partnereivel közösen szervezett rendezvényeket.

Európában már régóta megszokott látvány, hogy az út mentén vagy a kisvárosok főterein saját termékeiket árulják a gazdák,

mutatott rá az itthon is követendő példára Mezei Dávid Csaba agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkár. Hozzátette: Európában régóta problémát jelent, hogy a megtermelt élelmiszerek utáni jövedelem nagy része a kereskedőknél és a feldolgozóiparban csapódik le, mert túl sok kézen megy keresztül a termék.

Mezei Dávid Csaba beszélt arról is, hogy Franciaország egyik régiójában már a mezőgazdasági termelők 28 százaléka rövid ellátási láncban, kis, helyi piacokon értékesít. Európában ez egy

virágzó, jelentőségében egyre növekvő értékesítési formává válik.

A szándék ugyanakkor nem elegendő, anyagi forrásokra is szükség van a változtatásokhoz. Ezt biztosítja az a 26 milliárd forint, amit uniós pénzből fordít majd a rövid ellátási láncok fejlesztésére a kormányzat, tette hozzá Mezei Dávid Csaba.

eger3A következő vidékfejlesztési időszakban kiemelt fontosságú lesz ez a téma, hangsúlyozta a helyettes államtitkár. Azt mondta: Magyarország azon kevés tagállamok közé tartozik, amely élt azzal, hogy külön tematikus alprogramot szentelt a területnek.

Az uniós forrás felhasználásának két formája lesz.

Egyrészt azon beruházásokat támogatják majd, amelyek a termelői piacokra történő eljutást, az ott történő megjelenést biztosítják, másrészt pedig maguknak a termelői piacoknak a működését, tájékoztatott Mezei Dávid Csaba.