A jelentés megállapítja, hogy az Európára jellemző, túlzottan magas fogyasztási szint miatt kontinensünk földlábnyoma a legnagyobbak között van a világon. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a hús, tejtermék, textil, illetve az egyéb növényi és állati eredetű árucikkek iránti csillapíthatatlan éhségünk hatalmas mennyiségű földet igényel. Az Európában elfogyasztott élelmiszerek előállításához használt föld 45%-a más kontinenseken található. Ez azt jelenti, hogy Európa közvetve nagy mennyiségű virtuális földet importál, azaz nagymértékben függ a világ más tájain található földterületektől.

Fazekas Gábor, a Föld Barátai magyar tagszervezetének, a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa a tanulmány kapcsán kifejtette: „A világon – így Magyarországon is – a mezőgazdaság a legnagyobb földhasználó, de a legtöbb nem élelmiszer jellegű termék előállítása is földterület használattal jár. Példaképpen egy csésze kávé előállítása átlagosan kb. 4,3 m2, egy autó gyártása kb. 150 m2 földet igényel, azaz ekkora a földlábnyoma. Az emberek jelentős része nincs tudatában annak, hogy a termékek előállítása káros társadalmi és környezeti hatásokkal is jár. Túlzott fogyasztásunknak olyan negatív következményei vannak, mint pl. az erdőirtások, a klímaváltozás, vagy az, hogy a közösségek elveszítik hozzáférésüket a földhöz, de ezeket a káros hatásokat nem látjuk, mivel nem a közvetlen környezetünkben jelentkeznek. Az új tanulmány példákon keresztül tárja fel fogyasztásunk globális következményeit, így segít megérteni az összefüggéseket.”

Az Európai Bizottság is felismerte, hogy egyre fokozódik az erőforrásokért folytatott globális verseny, ezért a 2011-ben publikált Útitervében az erőforrás hatékonyság fontosságára hívta fel a figyelmet. A Föld Barátai tagszervezetei azt javasolják az Európai Bizottság számára, hogy Európa kezdje el mérni erőforrás felhasználását a föld-, víz-, anyag- és karbon- (szén és szénhidrogén származékok) lábnyom számítás segítségével, majd célszámok hozzárendelésével az Unió kezdje el csökkenteni erőforrás felhasználását. A földlábnyom alkalmazását az Európa Parlament szavazásán a nagyobb pártok mind támogatták, de az Európai Bizottság és az EU tagországok kormányai még nem vezették be a földlábnyom számítást, pedig ez segítené a földhasználat mérését és visszafogását.

A föld az egyik legfontosabb természeti erőforrás, és jelentősége a világ népességének növekedésével párhuzamosan egyre növekszik. A történelem során rengeteg konfliktus alakult ki a föld miatt, és most is egy olyan korszakban élünk, amikor a föld iránti éhség egyre fokozódik. A Magyar Természetvédők Szövetsége a nemzetközi tanulmány kapcsán az aktuális magyar viszonyokra is szeretné felhívni a figyelmet, Magyarországnak ugyanis a lakosságához és területéhez viszonyítva relatíve nagy mennyiségű, jó minőségű termőföld áll rendelkezésére, ami a külföldi és a hazai spekulatív tőkeerős befektetőknek is felkelti az érdeklődését. Ez országunk egyik legfontosabb nemzeti vagyontárgya, melyet meg kell őriznünk, ezért olyan földforgalmi törvényre van szükség, mely minél több gazdálkodó magyar család számára biztosítja a földhöz való hozzáférést és a tisztes megélhetést. Ezen túlmenően fenntartható módon kell gazdálkodnunk a földdel, annak érdekében, hogy ez a nemzeti kincs a jövő nemzedékek számára is rendelkezésre áljjon.

A tanulmány itt letölthető.

Európa országonkénti és fejenkénti földhasználata interaktív grafikus felületen is megtekinthető.

Egy az összes eldobható italcsomagolásra kiterjedő kötelező betétdíjas rendszer bevezetésére vonatkozó javaslatot dolgozott ki a Magyar Értékes Hulladék Kezelők Közhasznú Egyesülete (MÉHKE). Az ötlet nem új, a németek évekkel ezelőtt, a palacktörvény kiváltotta sokk után alkalmazták a rendszert, amely alapvetően az eldobható palackok visszagyűjtésének “finomhangolását” szolgálta. A német hulladékgazdálkodás azonban olyan magas szintre került (80 százalék feletti visszagyűjtést mutatott ezen a területen), hogy a rendszer megérett a 100 százalékos visszagyűjtési arány megcélzására. Itthon nincs ilyen magas visszagyűjtési arány, a kiskereskedelmi (főként marketinget szolgáló) tudatformáló visszagyűjtési próbálkozások megrekedtek, ettől függetlenül a MÉHKE a jelek szerint érettnek tartja a piacot az egyébként a fogyasztói árakban erőteljesen meglátszó rendszer bevezetésére. Kérdés, a fogyasztó képes-e megérteni, hogy a műanyag palackra rakott többletár visszajár, ha tudatosabban kezeli saját hulladékát.

A MÉHKE számításai szerint a kötelező betétdíjas rendszer elindítása hosszú távon több tíz milliárd forinttal növelné az állam bevételeit, s mintegy 10 ezer új munkahely megteremtéséhez járulna hozzá, miközben egyszerre segítené az európai uniós hulladékhasznosítási célok teljesítését, valamint a fekete és szürke termékáramok kizárását a piacról, s a hazai italgyártó szektor védelmét. Az eldobható italcsomagolások palackjaira kivetendő betétdíj bevezetése kínálja a legjobb megoldást a magyarországi hulladékgazdálkodás problémáira – áll a szervezet közleményében. A betétdíj – a szervezet szerint – hatékonyan járulna hozzá a csomagolási hulladékok visszagyűjtési arányának növeléséhez, miközben az állam, a gazdasági szereplők és a lakosság számára egyaránt transzparens rendszert képezne a jelenlegi, bonyolult környezetvédelmi termékdíjas rendszerhez képest.

A teljes cikk itt olvasható.

Meglehetősen homályosak egyelőre azok az eszközök, amelyekkel az EU beavatkozhat, ha úgy ítéli meg, hogy a tagállamok nem teljesítik a 2020-ig vállalt megújuló energia célkitűzéseket. Bár az egyes országok teljesítményét Brüsszel ilyen szempontból is folyamatosan figyeli, de az első komolyabb áttekintésre és újragondolásra csak 2015-ben kerül majd sor. Ekkor vizsgálja ugyanis felül az unió, hogy a tagországok hogyan állnak a saját cselekvési terveikben lefektetett forgatókönyvekhez képest. Mint hogy Magyarországon a zöldenergia támogatási rendszer átalakítása késik, az elmúlt 2-2,5 évben pedig nem történt számottevő beruházás ezen a területen, egyre messzebb kerülünk attól, hogy a mostani 7 és 8 százalék közötti megújuló részarányt 2020-ig 14,65 százalékra bővítsük.

Ha valamelyik tagállam a brüsszeli ráhatás ellenére sem érné el a vállalt szintet 2020-ig, úgy az irányelv szerint az EU pénzbüntetést szabhat ki az adott tagállamra. Ennek nagyságrendje három tényezőtől függ: mennyivel marad el az ország a céltól, mennyi ideig nem képes teljesíteni a vállalást, illetve mekkora elrettentő ereje van az összegnek. Minderre azonban mindeddig nem dolgoztak ki az unió vezetői semmiféle mechanizmust, vagyis nem tudni, hogy ha például Magyarország 2 százalékkal elmaradna a célértéktől, és ez az állapot három évig fennmaradna, milyen képlet alapján számolnák ki az ezért járó büntetést. Amennyiben Brüsszel komolyan gondolja ezeket a célkitűzéseket, mihamarabb elő kellene állnia az erre vonatkozó adatokkal, hiszen az energetikában több év alatt elkészülő beruházásokról van szó. Tehát ahhoz, hogy a kilátásba helyezett büntetés megfelelő ösztönzőként hasson, minél előbb ismerni kell a számokat.

Másfelől viszont az EU helyzete egyáltalán nem egyszerű, hiszen a büntetési mechanizmust úgy kellene kialakítania, hogy amellett ne érje meg a tagállamoknak eltérni a célértéktől. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy a pénzbüntetés kevesebb, mint amennyit Magyarország gazdasága a megújuló energiákra fordított támogatás visszafogásán spórol, vagyis éppenséggel megérheti nem teljesíteni a vállalást. Nem a büntetés azonban az egyetlen eszköz. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy amennyiben nem érik el a célkitűzésben szereplő részarányt, úgy olyan országokból vegyenek át zöldenergiát, ahol többlet keletkezett a vállaláshoz képest.
Ezzel azonban hazánk Megújuló Energia Cselekvési Terve nem számol. A dokumentum ugyanis kijelenti: „a zöldáram-termelés terén Magyarország nem tervez importot, de a partnerországokkal kötött megállapodások esetén nyitott az exportra”.

A teljes cikk itt olvasható.

Az állat maradványait 2002-ben fedezték fel Staffordshire-ben, más élőlények – többek között bogarak – maradványai mellett. A kutatócsapat eme klímaérzékeny rovarokat használta fel, hogy kiszámítsa Anglia nyári hőmérséklete 10 Celsius-fok körül alakulhatott, míg télen -22 fokra is süllyedt. A kutatók eredményeit a Journal of Quaternary Science folyóirat közölte. A megőrződött gyapjas rinocérosz (Coelodonta antiquitatis) csontvázát egy Whitemoor Haye közeli kőfejtőben fedezték fel. A maradvány Danielle Schreve, a vizsgálat vezetője szerint a legjelentősebb nagy testű emlősfosszília, melyet több mint 100 év elteltével Nagy-Britanniában megtaláltak. „A gyapjasrinocérosz-fogak és –csontok nem számítanak szokatlannak Angliában, ám általában alaposan károsították őket a ragadozók, különösen a foltos hiénák.”

A rinocéroszcsontváz mellett a paleontológusok más emlősök – mamutok és rénszarvasok, illetve jó állapotú rovarok – maradványait is feltárták. A brit és holland kutatókból álló csapat kielemezte eme fosszíliákat arra utaló nyomokat keresve, milyen környezet uralkodhatott Angliában az élőlények halála idején. A radiokarbonos kormeghatározás során megerősítették, hogy a rinocérosz és a többi élőlény az utolsó jégkorszak középső szakaszán élt. A fennmaradt bogarak és muslicák jelenléte a helyszínen „különösen fontos”, Schreve magyarázata szerint ugyanis „a rovarok nagyon érzékenyek voltak a klímaváltozásra, így közvetlen betekintést engednek az akkoriban uralkodó hőmérsékletekbe”. A vizsgálat szerint a bogármaradványok a mai ázsiaihoz hasonló rendkívül hideg és kontinentális klíma jelzői. A fosszilizálódott rovarok nagy része ma már nem él Anglia területén, néhányuk csak Szibéria északi részén és Közép-Ázsia magas fennsíkjain található meg.

A teljes cikk itt olvasható.

A klímapolitika két lehetséges, dominanciáért küzdő sarkköve az emissziókereskedelem (cap-and-trade). A másik az iparilag fejlett országokban már érvényben lévő módszer, az energiafogyasztás megadóztatása. Ezt szintén a klímavédelem egyik hathatós eszközének tekintik, hiszen elvileg a széntüzelésű erőművek vagy a hagyományos üzemű autók használatától ijesztenek el, amennyiben költségessé teszik ezeket. Régiónk országai közül olcsóbban szennyezhetnek a vállalatok és a fogyasztók -gyárkéményekkel és járművekkel- Szlovákiában, Lengyelországban és Észtországban. Érdekesség, hogy a Kínát szénnel ellátó Ausztráliában, mely ezáltal nemcsak közvetett kibocsátó, de nagy számú széntüzeléses erőműveivel önmaga is nagybani (közvetlen) légszennyező, tonnánként mindössze 26 dollárral sújtják a füstölgéssel járó energiatermelést. Az pedig egyenesen visszatetsző, hogy az USA és Kanada, melyek a világ legnagyobb légszennyezői közé tartoznak (utóbbi az olajhomok-kitermelés révén), potom áron füstölhetik tele a légkört a vállalatok. A teljesség kedvéért: Amerikában szövetségi szinten létezik ugyan az autópályák karbantartását finanszírozó üzemanyagadó, Kaliforniában pedig széndioxid tonnánként 46,5 dolláros adónem, továbbá egy 2,33 dolláros repülőgép-üzemanyag adó, de országos szintű energiaadó nincs. Sőt, az OECD szerint tulajdonképpen rendhagyó, hogy egy ország ne vessen ki ilyen terhet a háztartások és az erőművek energetikai tevékenységére.

Amerikai ellenérvek
Az amerikai karbonadó ellenzői hangsúlyozzák, az elsősorban a szegényebb háztartásokat érintené kedvezőtlenül. A Kongresszus költségvetési irodájának összesítése szerint az amerikai lakosság alsó ötöde, a legkevesebbet keresők, évente jövedelmük 21,4 %-át költik energiafogyasztásra (a lakásfűtést és a benzinköltséget egyaránt beleértve),  míg a lakosság leggazdagabb szeletét kitevő felső 20 % a milliós keresményeiknek alig 6,8 %-át fordítják energiára. Ez persze nem zárná ki a sávos adóztatást, vagyis hogy a gazdagok többet fizessenek a fosszilis energiahordozók felhasználásáért, a szegények pedig lényegesen kevesebbet.

Ami a környezeti hatást illeti, egy tanulmány 15 dolláros karbonadónak 14 százalékos emissziómérséklést tulajdonítana, mivel a polgárok és vállalatok visszafognák fogyasztásukat és áttérnének a megújulókra. Egy adópolitikát elemző intézet szerint a 20 dolláros légszennyezési adóval a GDP 0,6 %-át tudnák begyűjteni. A Svájchoz fogható 41 dolláros adóból az amerikai GPD 1,6 %-át hozhatnák össze. Ez 35 centes, vagyis 76 forintos felárat jelent egy gallon üzemanyagon, azaz 20,1 forintos drágulást literenként.

A teljes cikk itt olvasható.