A visszaesés elsősorban a fokozódó szélenergia-termelésnek köszönhető. Az OPCOM-on március 14-én 143,6 lejen jegyezték a villamosenergia MWh-ját. Tavaly ilyenkor 243,5 lejbe került egy MWh villanyáram, ami 40%-os csökkenésnek felel meg. Az év első hónapjait a tavalyiakkal összevetve 30%-os áresésről beszélhetünk. “Több tényezőnek is köszönhető az ár csökkenése. Először is egyre több megújulú energia-termelőt kötnek be az országos ellátási rendszerbe. Másodsorban a Brazi-i erőmű jól működik és olcsón szállít energiát. A Hidroelectrica is megfelelően működik, a fogyasztás pedig január-februárban alacsonyabb volt a szokásosnál, hála a magasabb hőmérsékletnek” – magyarázta Ion Lungu, a Romániai Energiaszolgáltatót Egyesületének (AFEER) elnöke. Lungu szerint a háztartások július elsejétől fogják megérezni az árcsökkenést, ez azonban enyhébb lesz, mint az ipari fogyasztók esetén, mivel itt még alacsonyabb a versenypiacról származó energia aránya. “Az iparban a zöldbizonylatok okozta drágulás felét ellensúlyozza az energia piaci árának csökkenése” – fogalmazott az egyesület elnöke.

Hepehupán nagyokat nyekken, váltáskor az automata sokáig gondolkodik, kemény volánjának forgatáshoz pedig igencsak tekerni kell a szervokormányhoz szokott vezetőnek. Igen, ez a Mercedes városi törpeautója, a Smart ForTwo. Erről a kétszemélyes töpörtyűről – amely már több mint másfél évtizede a nagyvárosi közlekedés vidáman rikító színfoltjai – alighanem már mindent megírtak. Remek ötlet, vitatott műszaki megoldásokkal – szokták róla summázni a tesztelők.  Legfőbb előnye, hogy mikrométereinél fogva minden urbánus egérlyukba befér, viszont menetkényelme, vezethetősége inkább már a tegnap négykerekűire emlékeztet. És akkor még nem is esett szó az abszurd ár-érték viszonyról: a ForTwo hárommillió forint felett startol, de ha valaki nem tud ellenállni a kabrióváltozat csábításának, már több mint hatmilliót kell érte leszurkolni.

Ám úgy tűnik, a Smart is egyfajta szenvedély, a városi autósnép változatlanul bolondul érte. Tavaly, jószerivel a világ minden fertályára exportálva ismét vagy százezer Smart talált gazdára. Sőt, a Merci azzal is tudta serkenteni keresletét, hogy új pályát talált kis drágájának – anélkül, hogy legalábbis eddig különösebben bajlódna az erkölcsileg elavult négykerekű megújításával. Ez a terep az egyre sebesebben terjedő újszerű közlekedési módi, az autómegosztás, vagy angol nevén a car-sharing. Az urbánus mobilitás tervezői ugyanis felismerték: a zsúfolt városi közlekedés viszonyai között még a megrögzött individuális autósok sem ragaszkodnak saját, kizárólagos tulajdonhoz, feltéve, ha vonzónak találják a közös kocsi megosztásának feltételeit.

A teljes cikk itt olvasható.

A jelentés megállapítja, hogy az Európára jellemző, túlzottan magas fogyasztási szint miatt kontinensünk földlábnyoma a legnagyobbak között van a világon. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a hús, tejtermék, textil, illetve az egyéb növényi és állati eredetű árucikkek iránti csillapíthatatlan éhségünk hatalmas mennyiségű földet igényel. Az Európában elfogyasztott élelmiszerek előállításához használt föld 45%-a más kontinenseken található. Ez azt jelenti, hogy Európa közvetve nagy mennyiségű virtuális földet importál, azaz nagymértékben függ a világ más tájain található földterületektől.

Fazekas Gábor, a Föld Barátai magyar tagszervezetének, a Magyar Természetvédők Szövetségének munkatársa a tanulmány kapcsán kifejtette: „A világon – így Magyarországon is – a mezőgazdaság a legnagyobb földhasználó, de a legtöbb nem élelmiszer jellegű termék előállítása is földterület használattal jár. Példaképpen egy csésze kávé előállítása átlagosan kb. 4,3 m2, egy autó gyártása kb. 150 m2 földet igényel, azaz ekkora a földlábnyoma. Az emberek jelentős része nincs tudatában annak, hogy a termékek előállítása káros társadalmi és környezeti hatásokkal is jár. Túlzott fogyasztásunknak olyan negatív következményei vannak, mint pl. az erdőirtások, a klímaváltozás, vagy az, hogy a közösségek elveszítik hozzáférésüket a földhöz, de ezeket a káros hatásokat nem látjuk, mivel nem a közvetlen környezetünkben jelentkeznek. Az új tanulmány példákon keresztül tárja fel fogyasztásunk globális következményeit, így segít megérteni az összefüggéseket.”

Az Európai Bizottság is felismerte, hogy egyre fokozódik az erőforrásokért folytatott globális verseny, ezért a 2011-ben publikált Útitervében az erőforrás hatékonyság fontosságára hívta fel a figyelmet. A Föld Barátai tagszervezetei azt javasolják az Európai Bizottság számára, hogy Európa kezdje el mérni erőforrás felhasználását a föld-, víz-, anyag- és karbon- (szén és szénhidrogén származékok) lábnyom számítás segítségével, majd célszámok hozzárendelésével az Unió kezdje el csökkenteni erőforrás felhasználását. A földlábnyom alkalmazását az Európa Parlament szavazásán a nagyobb pártok mind támogatták, de az Európai Bizottság és az EU tagországok kormányai még nem vezették be a földlábnyom számítást, pedig ez segítené a földhasználat mérését és visszafogását.

A föld az egyik legfontosabb természeti erőforrás, és jelentősége a világ népességének növekedésével párhuzamosan egyre növekszik. A történelem során rengeteg konfliktus alakult ki a föld miatt, és most is egy olyan korszakban élünk, amikor a föld iránti éhség egyre fokozódik. A Magyar Természetvédők Szövetsége a nemzetközi tanulmány kapcsán az aktuális magyar viszonyokra is szeretné felhívni a figyelmet, Magyarországnak ugyanis a lakosságához és területéhez viszonyítva relatíve nagy mennyiségű, jó minőségű termőföld áll rendelkezésére, ami a külföldi és a hazai spekulatív tőkeerős befektetőknek is felkelti az érdeklődését. Ez országunk egyik legfontosabb nemzeti vagyontárgya, melyet meg kell őriznünk, ezért olyan földforgalmi törvényre van szükség, mely minél több gazdálkodó magyar család számára biztosítja a földhöz való hozzáférést és a tisztes megélhetést. Ezen túlmenően fenntartható módon kell gazdálkodnunk a földdel, annak érdekében, hogy ez a nemzeti kincs a jövő nemzedékek számára is rendelkezésre áljjon.

A tanulmány itt letölthető.

Európa országonkénti és fejenkénti földhasználata interaktív grafikus felületen is megtekinthető.

Egy az összes eldobható italcsomagolásra kiterjedő kötelező betétdíjas rendszer bevezetésére vonatkozó javaslatot dolgozott ki a Magyar Értékes Hulladék Kezelők Közhasznú Egyesülete (MÉHKE). Az ötlet nem új, a németek évekkel ezelőtt, a palacktörvény kiváltotta sokk után alkalmazták a rendszert, amely alapvetően az eldobható palackok visszagyűjtésének “finomhangolását” szolgálta. A német hulladékgazdálkodás azonban olyan magas szintre került (80 százalék feletti visszagyűjtést mutatott ezen a területen), hogy a rendszer megérett a 100 százalékos visszagyűjtési arány megcélzására. Itthon nincs ilyen magas visszagyűjtési arány, a kiskereskedelmi (főként marketinget szolgáló) tudatformáló visszagyűjtési próbálkozások megrekedtek, ettől függetlenül a MÉHKE a jelek szerint érettnek tartja a piacot az egyébként a fogyasztói árakban erőteljesen meglátszó rendszer bevezetésére. Kérdés, a fogyasztó képes-e megérteni, hogy a műanyag palackra rakott többletár visszajár, ha tudatosabban kezeli saját hulladékát.

A MÉHKE számításai szerint a kötelező betétdíjas rendszer elindítása hosszú távon több tíz milliárd forinttal növelné az állam bevételeit, s mintegy 10 ezer új munkahely megteremtéséhez járulna hozzá, miközben egyszerre segítené az európai uniós hulladékhasznosítási célok teljesítését, valamint a fekete és szürke termékáramok kizárását a piacról, s a hazai italgyártó szektor védelmét. Az eldobható italcsomagolások palackjaira kivetendő betétdíj bevezetése kínálja a legjobb megoldást a magyarországi hulladékgazdálkodás problémáira – áll a szervezet közleményében. A betétdíj – a szervezet szerint – hatékonyan járulna hozzá a csomagolási hulladékok visszagyűjtési arányának növeléséhez, miközben az állam, a gazdasági szereplők és a lakosság számára egyaránt transzparens rendszert képezne a jelenlegi, bonyolult környezetvédelmi termékdíjas rendszerhez képest.

A teljes cikk itt olvasható.

Meglehetősen homályosak egyelőre azok az eszközök, amelyekkel az EU beavatkozhat, ha úgy ítéli meg, hogy a tagállamok nem teljesítik a 2020-ig vállalt megújuló energia célkitűzéseket. Bár az egyes országok teljesítményét Brüsszel ilyen szempontból is folyamatosan figyeli, de az első komolyabb áttekintésre és újragondolásra csak 2015-ben kerül majd sor. Ekkor vizsgálja ugyanis felül az unió, hogy a tagországok hogyan állnak a saját cselekvési terveikben lefektetett forgatókönyvekhez képest. Mint hogy Magyarországon a zöldenergia támogatási rendszer átalakítása késik, az elmúlt 2-2,5 évben pedig nem történt számottevő beruházás ezen a területen, egyre messzebb kerülünk attól, hogy a mostani 7 és 8 százalék közötti megújuló részarányt 2020-ig 14,65 százalékra bővítsük.

Ha valamelyik tagállam a brüsszeli ráhatás ellenére sem érné el a vállalt szintet 2020-ig, úgy az irányelv szerint az EU pénzbüntetést szabhat ki az adott tagállamra. Ennek nagyságrendje három tényezőtől függ: mennyivel marad el az ország a céltól, mennyi ideig nem képes teljesíteni a vállalást, illetve mekkora elrettentő ereje van az összegnek. Minderre azonban mindeddig nem dolgoztak ki az unió vezetői semmiféle mechanizmust, vagyis nem tudni, hogy ha például Magyarország 2 százalékkal elmaradna a célértéktől, és ez az állapot három évig fennmaradna, milyen képlet alapján számolnák ki az ezért járó büntetést. Amennyiben Brüsszel komolyan gondolja ezeket a célkitűzéseket, mihamarabb elő kellene állnia az erre vonatkozó adatokkal, hiszen az energetikában több év alatt elkészülő beruházásokról van szó. Tehát ahhoz, hogy a kilátásba helyezett büntetés megfelelő ösztönzőként hasson, minél előbb ismerni kell a számokat.

Másfelől viszont az EU helyzete egyáltalán nem egyszerű, hiszen a büntetési mechanizmust úgy kellene kialakítania, hogy amellett ne érje meg a tagállamoknak eltérni a célértéktől. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy a pénzbüntetés kevesebb, mint amennyit Magyarország gazdasága a megújuló energiákra fordított támogatás visszafogásán spórol, vagyis éppenséggel megérheti nem teljesíteni a vállalást. Nem a büntetés azonban az egyetlen eszköz. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy amennyiben nem érik el a célkitűzésben szereplő részarányt, úgy olyan országokból vegyenek át zöldenergiát, ahol többlet keletkezett a vállaláshoz képest.
Ezzel azonban hazánk Megújuló Energia Cselekvési Terve nem számol. A dokumentum ugyanis kijelenti: „a zöldáram-termelés terén Magyarország nem tervez importot, de a partnerországokkal kötött megállapodások esetén nyitott az exportra”.

A teljes cikk itt olvasható.