Az évszázad címszavakban: melegebb, szárazabb, éhesebb, így summázta a klímatológusok jelentését a CNN. A bajok nagy része még előttünk van, figyelmeztetnek a szakemberek. Az ENSZ által létrehozott Kormányközi Klímaváltozási Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) feladata, hogy több tízezer oldalnyi klímatudományi szakirodalmon átrágva magát szintetizálja a tudásanyagokat, melyekről olyan állásfoglalást hoz, amit az államok és kormányok mértékadónak ismerhetnek el. Az új jelentés 2500 oldalra rúg.

Hangsúlyosabb: éhezés

A 2007-ben Al Gore-ral egyetemben Nobel Békedíjban részesült bizottság új jelentését közel ezer szakember jegyzi társszerzőként. Legfőbb figyelmeztetése, hogy az emberek táplálékforrásai veszélybe kerültek, hangsúlyozta Rajendra K. Pachauri, a testület elnöke. A legnagyobb éhínség a sok millió lakosú nagyvárosokat sújthatja, ahol a kéregetők és nincstelenek száma tovább nő a jövőben. Az előző, 2007-es jelentés még nem tartalmazott ilyen erős figyelmeztetést az élelmiszerellátásra leselkedő veszélyekről.

Válságszimptómák

A klímaváltozás jelenlegi mértéke tízszer gyorsabb, mint az emberi történelem során megfigyelt éghajlatváltozások.

Olvadnak a sarki jégkörök jégsapkái, emelkedik a tengerszint.

Sérülnek az édesvíztartalékok, mind a föld alatt, mind a folyókban –  utóbbi a hegységek hótakarójának csökkenése miatt.

A kánikulák és a hurrikánok egyaránt erősödnek – utóbbiak a felmelegedő tengerekből egyre nagyobb energiára tesznek szert.

A tengerek savasodása miatt elhalnak a széndioxidot megkötni képes korallszigetek és más meszes vázú tengeri organizmusok.

Nagy mértékű a fajpusztulás mind a szárazföldi, mind a tengeri élőlények körében.

Terjednek a sivatagok.

A jégkorszakban megfagyott, Északi-sarkhoz közeli, szibériai permafrost olvadófélben van, ebből irtózatos mennyiségű metán szabadul(hat) fel. A metán hússzor erősebb üvegházhatású, mint a széndioxid, tehát a légkörbe kerülésével erősen felgyorsíthatja a klímaváltozást.

A jelentés gyakorlati haszna a törvényhozók számára, hogy régiókra lebontva részletezi, milyen hatásai lesznek a klímaváltozásnak.

Beárazott klímaváltozás: eldugott árcímke

Eddig a klímapolitika arra koncentrált, hogy miként osszák meg a klímavédelem terhét. Miután a történelmileg nagy szennyezők (a fejlett országok) ellen azt szegezték szembe a fejlődő országok, most nekik kellene megengedni, hogy szennyezzenek, vagyis nem egyenlően akarják vállalni az emissziócsökkentést – mára megváltozott a propaganda. A “klíma adaptálódás”, vagyis a szélsőséges természeti jelenségekhez való alkalmazkodáson, az ezekre való felkészülésen van a hangsúly. Az üvegházgáz-kibocsátás mérséklése növeli az adaptálódás mozgásterét és lehetőségeit, ugyanakkor ha késlekedünk a klímavédelemben, úgy az alkalmazkodás mezsgyéje is jelentősen szűkül.

A Világbank már korábban nyilvánosságra hozta becslését, miszerint 100 milliárd dollárnyi klímasegélyre lenne szükség évente, hogy a szegény országok védekezni tudjanak az éghajlatváltozás ellen. Ezt a számot azonban a gazdag országok klímatárgyalóinak nyomására kihúzták a 2500 oldalas jelentésről szóló 48 oldalas összegzésből, mely a politikusok kezébe kerül. A nyugati kormányok -köztük az USA- a yokohamai tárgyalásokon azzal érveltek, hogy ez a szám túl nagy terhet róna rájuk: meg kellene duplázniuk a külföldi segélyek keretét, hogy beleférjen a klímasegélyezés. Erre pedig vajmi kevés lehetőség van a recesszió közepette.

Jó jel, hogy a jelentés nem 100 százalékban borúlátó: a szakemberek továbbra is nyitva tartják a lehetőségét annak, hogy az új zöld technológiákkal csökkenthetők a klímaváltozás negatív hatásai. Abban mégis egyetértenek, hogy a termelést, az élelmiszerellátást és az életvitelünket megakasztó zavarok igenis nagy horderejűek lesznek.

Üvegházgáz-rekord

A légkör üvegházgáz-koncentrációja 2013 májusában a Hawaii-on lévő obszervatóriumban elérte a 400,5 ppm-es csúcsot (parts per million), 2014 márciusában pedig a dél-kaliforniai San Diegóban mértek 401,6-ot. Ez az érték az óceán és a növények széndioxid-elszívó képességének függvényében ingadozik, és évszakonként is jelentősen változik (mert télen kevesebb a levéllel bíró fa), de idén két hónappal korábban ugrottuk át a 400-as szintet, mint 2013-ban, amit a tudósok szintén aggasztó jelnek tartanak. Így ugyanis több olyan hónap van az évben, melynek során huzamosan 400 fölött marad a ppm-érték. Az üvegházhatás tehát ez idő alatt teljes erővel fejti ki hatását az ökoszisztémákra. 1958-ban még 320 ppm-et mértek, jegyezte meg a CNN. Az elmúlt húszezer évben nem volt ilyen mértékű üvegházgáz-koncentráció a légkörben, ennek köszönhető az 1950 óta bekövetkezett 0,6 Celsius fokos felmelegedése a földi klímának. 2100-ra a légszennyezettség mértéke elérheti a 600 ppm-et. Az évszázad végére 2 és 3,7 Celsius fok közötti értéket is elérheti a további melegedés.

forrás: piacesprofit.hu

A cellulóz alapú bioetanol az utóbbi években a kukoricából (vagyis keményítőből) készült etanol biztató alternatívájaként bukkant fel, mivel kizárólag a növény fogyasztásra nem alkalmas részeiből állítják elő, így az élelmiszertermelésre nincs befolyással. A most megjelent tanulmány szerint a probléma nem is magával az üzemanyaggal van, hanem azzal, hogy ennek előállítása érdekében eltávolítják a letermett kukoricaszárakat a földekről. Ennek következtében a talaj közvetlen érintkezésbe kerül a levegővel, ami növeli a széndioxid-kibocsátás mértékét.

A letermett kukoricát a hagyományos művelés során a földeken hagyják, mivel ezzel megelőzhető a talaj eróziója, illetve a lebomló növényi hulladék segít helyreállítani a termőréteg tápanyagtartalmát. Ha viszont a szárakat és leveleket eltávolítják a területről, megnő az erózió és intenzívebben kezd levegőzni a talaj, így több szén-dioxid szabadul fel belőle.

A kutatók számításai szerint, bár a benzin cellulóz alapú etanolra cserélésével mérséklődik ugyan az széndioxid kibocsátása, a termőterületek talajából ennek nyomán felszabaduló gáz olyan nagy mennyiségű, hogy összességében nemhogy csökkenne, de növekszik az üvegházhatású gázok kibocsátásának mértéke. Hosszabb távon persze ez csökkenni fog, mivel a talaj intenzív szellőzésével idővel egyre kevesebb lesz az abból elszökni képes szén-dioxid, azt viszont nem tudni, hogy a termőföld levegőztetése, fokozott eróziója és a lebomló növényrétegek eltávolítása nem lesz-e negatív hatással a termés minőségére és mennyiségére.

A bioüzemanyag-ipar képviselői szerint a tanulmány eredményei erősen túlzóak, mivel azzal számolnak, hogy a gazdák a teljes szár- és levélmennyiséget eltávolítják a földekről, ami pedig sosem történik meg. A vizsgálat ráadásul nem veszi figyelembe a bioüzemanyag teljes „életciklusát”, amely összességében jóval kedvezőbb széndioxid-mérleggel zárul, mint azt a kutatók sejtetni engedik. David Tilman, a Minnesotai Egyetem bioüzemanyagokkal foglalkozó szakértője ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy a most publikált írás az eddigi legmagasabb színvonalú munka, amely ezzel a specifikus problémával foglalkozik, és eredményei nagyon is elgondolkodtatóak.

forrás: ipon.hu

A film címe Loren Eiseley amerikai antropológus-filozófustól származik: egyik írása egy fiatal fiúról szólt, aki visszadobja a parton rekedt tengeri csillagot a vízbe, hogy az tovább élhessen. Ugyanilyen segítő embereket állít kamerája elé Roesler. Az indiai Narayanan Krishnan jól kereső szállodai séfből lett a nincstelen hajléktalanok élelmezője, aki az év minden napján Mandurai utcáin furikázik furgonjával, megáll, ha meglát egy koldust és élelmet nyújt át neki.

De ez nem elég az emberbarát szívének: időnként el is visz egy-egy koldust és saját kezűleg megborotválja, megnyirja és megfürdeti a ki tudja miféle kártevőktől nyüzsgő testüket! Családja eleinte azt hitte, elment a józan esze, de aztán belátták, hagyni kell, hogy a családfő tegye, amit akar. Össze is gründölt pénzt egy menhely felépítésére. Aztán elnyerte a CNN Heroes díjat is.

Katie Stagliano

A 15 éves Katie Stagliano áldásos tevékenysége azzal kezdődött, hogy veteményeskertjében egy gigantikus káposzta nőtt a kertjében. A mesébe illő kezdetet páratlan sikersztori követ: országos mozgalmat indít Amerikában a zöldség- és gyümölcstermesztés népszerűsítésére az iskolai udvarokon és a gyerekek otthonának kertjeiben. És arra buzdít mindenkit, adakozzon friss termést a szegényeknek.

Ő sem elégedik meg ennyivel: a rászorulóknak rendszeresen szervez ingyenkonyhát, önkéntesekkel. (Nem csekély elfoglaltság ez, hiszen közben a suliban is helyt kell állnia, jó jegyeket kell szereznie.) Bővül a rajongói klub, és amikor már elég pénz van rá, laptopot is vesz a veteményezős mozgalom egy-egy ifjú tagjának. (Egy ilyen adakozó számítógépajándékozást a kamera is megörökít. Egy színesbűrő család otthonában.) Végül Bill Clinton előtt kap díjat.

Mellesleg ez a lány a legfurább alak az egész filmben: úgy viselkedik, mint amikor egy kamaszlány a tükör előtt kelletti magát. Tündi-bündisen. Nem érződik benne egy kamaszlány közvetlensége vagy vagánysága. Mesterkéltnek hat. (Felmerül, vajon mennyire van rajta tudatalatti szülői nyomás, hogy heroikus legyen?) De lehet, hogy csak én olvasom félre a testbeszédét és az arckifejezéseit.

Allan Law

Allan Law általános iskolai tanárból lett a szegények segítője. Eleinte kirándulásokra vitte az osztályait, a McDonalds-ban fizetett ételt minden diákjának, aztán rákapott a közétkeztetésre. Minden este kisbuszával járja az ikervárosnak nevezett Minneapolis/St. Paul utcáit -amely közel van a kanadai határhoz, tehát északi fekvése miatt különösen zordak a telek itt-, hogy szendvicseket osszon a hajléktalanoknak és az otthonról elkergetett vagy megszökött, csellengő fiataloknak. Praktikus elme: zoknit, takarót is ad nekik. Meg aprópénzt, hogy felülhessenek a tömegközlekedési járatokra megmelegedni egy pár órára. (Amerikában ugyanis estére bezárnak a hajléktalan menhelyek. Rémes.) Minden este 7000(!) embert lát el.

Van egy pillanat, ahol feltárul, milyen őrült méretekben dolgozik. Otthon hatalmas, embernagyságú frigókban raktározza a szeletelt kenyereket, felvágottakat. Már a méretük meghökkentő. Tudjuk, tulajdonképpen megszállottak portréja ez a film.

Sosem támadják meg, a bűnbandák nem cseszegetik. Kemény pasas: ha valaki kikezdene vele, jól ellátná a baját. Ha pedig valaki piára, cigire költené az aprópénzt, ő az első, akinek fülébe jut (hiszen mindenkit ismer). És számon kérné az illetőn a dolgot. Önkéntesekre támaszkodik, ajándékai nagy tornatermi szendvics-csomagoló maratonokon készülnek.

Ő a legszimpatikusabb hérosz a filmben. A pózolásnak még a leghalványabb jele sem sejlik fel személyiségében, ahogy a pátosztól is tartózkodik, ami például nem mondható el az indiai élelmezőről. Allan Law kissé szemérmesnek tűnik, esze ágában sincs hősködni. És egyedül nála látni, hogy igazi emberbarát. Barátja is azoknak, akiket segít. Nem a saját nagylelkűsége személytelen, névtelen alanyaiként kezeli őket, hanem haverokként. Minden hajléktalant ismer, névről, megkérdezi, kivel mi van. Mintha a fél város a családja lenne. Amikor rákos lesz és a műtétre kórházba kell vonulnia, látni, hogy mindenki aggódik érte.

Rendezői hibák

Már a 15. percben az érezni, hogy a káposztatermesztő kislány ábrázolásában túl negédes a zene, túl “rajongós” a film hangvétele. A rendező már ekkor felrakja a glóriát alanya feje fölé, holott az normális esetben legfeljebb egy lírai záróképben, zárójelenetben lehetne -filmes szempontból- ízléses és helyénvaló.

Aztán a néző csakhamar rájön: a film egészében árad az ájtatos zene. Mert a rendező műve minden egyes pillanatában azt sulykolja a közönségbe a hőseiről: “Milyen remek emberek ezek!” Ez olyan lenne, mintha egy újságcikk minden harmadik mondatban felkiáltana az újságíró: “Ugye milyen jófej?” vagy “Hát nem nagyszerű?” Világos, hogy ez nem a zsurnaliszta dolga. A soraiból kell, hogy ez leszűrődjön az olvasóban. Ez a dokumentaristára is érvényes.

A dokumentumfilmeknek alapvetően két fajtája van:

Hónapokon, éveken át követi alanyát, időben kibontakozó eseménysort ábrázol. A kamera résztvevőként van jelen, objektívje előtt születik meg a “történelem”.

Javarészt múltbeli történéseket elevenít fel, egy lezárult történetet mutat, történészi szempontból rekonstruál.

Ebben a filmben a legérdekesebb sztori a minneapolisi szendvicses emberé, mert ott Roeslernek -a város polgárként- lehetősége nyílik, hogy kövesse alanyát, ahogy autójával grasszál az utcákon.

A sztárkreáló rendezői lihegés helyett jobb lett volna némi távolságtartás és objektív oknyomozó újságírói megközelítés. Történik rá utalás például, hogy Katie-t egyesek cikizték az iskolában. A városbeliek közül pedig jó páran azt a tanácsot adták, ne foglalkozzon a szegényekkel, a leszakadókkal, mert nem érdemlik meg. Azért nem sikeresek, mert nem hajtanak eléggé. (Tipikus amerikai vélekedés egy siker- és pénz centrikus társadalom megszállottságának leképeződése.) Miért nem interjúvolja meg őket? Miért nem ütköztet érveket a lány nézetei, az őt mindenben büszkén támogató szülei és az őket kritizálók között? Ennek elmulasztása súlyos rendezői hiba.

Nem sokat tudunk meg a szendvicsosztó ember magánéletéről sem. Voltak szerelmei? Voltak, akik hülyének nézték? Roesler azzal is adós marad, hogy az orrunkra kösse, két amerikai hőse vajon miből él, hogyan finanszírozza világjobbító akcióit. Ahhoz túlságosan éljenző és levegőben járó ez a film.

forrás: piacesprofit.hu

A május 30-ig tartó kampány nyitórendezvényen Völner Pál, az NFM államtitkára elmondta, hogy a kormány kiemelt figyelmet fordít a kerékpáros közlekedés feltételeinek megteremtésére, az elmúlt négy évben 500 kilométer kerékpárutat adtak át és újítottak meg, s a tervek szerint tovább bővül a kerékpárút-hálózat.

Hozzátette: ennek részeként 2015-ben megkezdődhet az EuroVelo 6 nemzetközi kerékpárút Rajkától Budapest déli agglomerációjáig tartó szakaszának komplex fejlesztése, a főváros a Balatonnal összekapcsoló kerékpárút létesítése, a Balaton körüli bringakör korszerűsítése, kiegészítése.

Völner Pál szólt arról is, hogy a hálózat fejlesztése mellett kialakul a kerékpárutak központi nyilvántartó rendszere is az országban.

László János, a Magyar Kerékpárosklub elnöke kiemelte, hogy a kerékpározást népszerűsítő hét éve tartó kampányhoz egyre többen csatlakoznak, az utóbbi időben Budapesten évi 30-40 százalékkal növekedett a kerékpáron közlekedők száma, szeretnék, ha az idén is egyre többen bicikliznének.

A kerékpáros klub adatai szerint a lakosság 45 százaléka használja a kerékpárt közlekedésre.

Európában Magyarország a második “legkerékpárosabb” ország, Hollandiával és Dániával versenyez fej-fej mellett – tette hozzá.

Ungvári Csaba, a MÁV-START Zrt. vezérigazgatója a kampányindítón a vasúttársaság szerepéről szólva elmondta, hogy fejlesztésekkel is segítik a kerékpározás terjedését, évente 360 ezer kerékpáros utast szállítanak, és 2015. végére a 42 új Flirt motorvonat forgalomba állításával a budapesti elővárosban kerékpárokat is lehet majd a vonatokon szállítani.

A MÁV-START tájékoztatása szerint 230 vasúti járművükön lehet kerékpárt szállítani.

A BAM kampányt több állami vállalat is támogatja, köztük a Magyar Posta is, a nyitórendezvényen részt vett több kerékpáros postai kézbesítői is, akik a helyszínről indultak munkába.

A módosítások hatékony szabályozó eszközt adnak a kormány kezébe a befolyásos ipari lobbikkal szemben is, ugyanis a helyi környezetvédelmi hivatal a jövőben bezárathat és elkobozhat környezetszennyező berendezéseket. Lehetővé válik, hogy a vétkes vállalat vezetőjét legfeljebb 15 napra elzárják, ha nem nyújtja be a környezeti hatásvizsgálatok eredményét, cége meghamisítja adatait, tiltott anyagokat használ vagy állít elő, vagy az esetleges utasításokkal szemben nem függeszti fel a termelését.

A törvény egyben jogi védelmet nyújt azok számára, akik a környezetkárosító tevékenységre felhívják a figyelmet. A környezetszennyező, törvényszegő cégeket pedig a nevükön fogják nevezni.

A törvény első módosítása 25 év után a jelek szerint jogi hátteret és támogatást nyújt a környezetszennyezés ellen a központi kormány által meghirdetett háborúhoz. A szakemberek szerint egyben látványos jele lesz annak is, hogy az elmúlt évtizedek mindenáron hajszolt gazdasági növekedése után – nem kis részben társadalmi nyomásra – előtérbe került a víz, a levegő és a föld védelme.

Az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága előtt azonban a napokban elhangzott, hogy a gazdasági modellváltás meghirdetett célja ellenére a növekedés elsősége helyenként még mindig gátja a károsanyag-kibocsátás megfékezésének és az energiatakarékosságnak. Hszü Sao-si, a nemzeti fejlesztési és reformbizottság igazgatója a helyzet kezelésére határozottabb központi fellépést látott szükségesnek.

A tavalyi év végéig az egységnyi GDP-növekedésre fordított energia 9 százalékkal csökkent 2010-hez képest. A szén-dioxid-kibocsátás ugyanebben az időben 10,7 százalékkal mérséklődött. Ez azt jelzi – fejtette ki Hszü -, hogy Kína küzd a most folyó, 2015-ig tartó tervidőszak végére meghirdetett cél teljesítéséért, ami az előbbi esetében 16, az utóbbiban pedig 17 százalék.