A megújuló energiaprojektekbe való befektetés az 1,8 ezer milliárd jüant (67 ezer milliárd forint), az energiatakarékosságot nővelő, valamint a károsanyag-kibocsátást csökkentő projektekbe való kínai befektetés pedig a 2,3 ezer milliárd jüant (85 ezer milliárd forint) is elérheti 2011-2015 között – mondta az eseményen Hszie Csen-hua, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság igazgatóhelyettese, akit a China Daily napilap idéz. A kormányzati intézkedéseknek köszönhetően 2006 és 2012 között a GDP egy egységére jutó energiafogyasztást 23,6 százalékkal sikerült visszaszorítani, ami 1,8 milliárd tonnával mérsékelte a károsanyag-kibocsátást – sorolta az eredményeket Hszie. A kelet-ázsiai ország a jövőben is jelentős erőfeszítéseket tesz majd kibocsátásának csökkentéséért, annak egy főre jutó mértéke ugyanis még most is jóval magasabb a globális átlagnál.

Kiemelt figyelmet kap az évtized közepéig futó programban a fenntartható gazdasági fejlődés felgyorsítása, a levegő minőségének javítása. Kína célja, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest a bruttó hazai termék egy egységére jutó széndioxid-kibocsátást 40-45 százalékkal csökkentse, a teljes energiafelhasználásán belül pedig a nem-hagyományos energiaforrások arányát 15 százalékra emelje. Kínában idén június közepén indult kísérleti jelleggel kibocsátás-kereskedelmi rendszer Sencsenben, az ennek kiterjesztéseként létrejövő országos rendszer az évtized közepére valósulhat meg. A kormány emellett kétmilliárd jüanos (72 ezer milliárd forint) alappal járul hozzá az energiatakarékos és zöldenergiát használó autók fejlesztéséhez és tömeggyártásához. A kínai banki szabályzó bizottság (CBCR) egy évvel ezelőtt zöldhitelprogramot kezdeményezett, arra utasította a kereskedelmi bankokat, hogy azok fogják vissza a környezetszennyező, túlzott energiafogyasztó cégeknek nyújtott hitelezésüket, ezzel párhuzamosan pedig fokozottabban támogassák a zöld iparágakat és azok projektjeit.

A túltermelés, az európai árak zuhanása, valamint a kínai piac telítettsége miatt a gyártók új területek felfedezésére kényszerülnek, hogy növeljék profitjukat. Eddig a két piac párhuzamosan működött: a kínai gyártók elsősorban hazai területre dolgoztak, míg az európai cégek igyekeztek megerősíteni saját pozíciójukat a külső piacokon. Kínában azonban tavaly 26%-kal csökkent az új szélerőművek telepítése, amelynek nem csupán a piac telítettsége volt az oka, hanem a finanszírozások hiánya, valamint az elektromos hálózathoz való csatlakozások problémája. Mindezek arra késztették a kínai gyártókat, hogy javítsák termékeik minőségét, hogy versenyképesek legyenek az európaiakkal a külföldi piacokon, írja az energiacentrum.com.

Ma a szélturbinák globális piacát mindenekelőtt nyugati gyártók uralják: az amerikai General Electric, a dán Vestas, a spanyol Gamesa, a német Siemens és Enercon, amelyek 2012 a piac 55%-val rendelkeztek, míg a kínai cégeknek csupán 16% jutott, annak ellenére, hogy a cégek 10-es toplistáján négy kínai vállalat, a Goldwind, a United Power, a Sinovel és a Ming Yang szerepel.

A különböző ösztönzőknek és kedvezményeknek köszönhetően a kínai turbinák jelenleg a nyugati riválisok árainak egyharmadáért kaphatók, igaz, lényegesen rövidebb e szélkerekek élettartama és gondok vannak a fenntartásukkal is. Ipari elemzők szerint éppen ez utóbbi miatt nem valószínű, hogy a kínai gyártók Európában „támadnak”.

Így a kínai és európai gyártók közötti mérkőzés az észak-amerikai, indiai és brazíliai pályákra tevődhet át, amely döntően befolyásolhatja a jövőben a szélenergia világpiacának alakulását.

Az ENSZ legfrissebb becslései szerint 2100-ban a Föld lakosságának 40 százaléka afrikai lehet, többen élnek majd a földrészen, mint Kínában és Indiában. Ezzel szemben Európa lakói legfeljebb az össznépesség egytizedét, ha kiteszik, írja az energiacentrum.com.

Az ENSZ egy évvel korábban még arról tett közzé előrejelzést, hogy a Föld lakosságának növekedése a következő évtizedekben lelassul, sőt, talán le is áll. A legújabb kutatások viszont már arra mutatnak, hogy a növekedés 2050 is folytatódni fog.

Ez az előrevetítés két tényezőn alapul. Az egyik a várható életkor emelkedése. Ha csak nem üt be valamilyen előre nem látható katasztrófa, amelyet például a klímaváltozás, vagy egy világjárvány okoz (az elmúlt években többször is fenyegettek ilyesmivel egyáltalán nem „független” szakértők), nagyon valószínű, hogy az általános higiéniai és egészségügyi körülményeknek köszönhetően az emberek tovább élnek: a gazdag országokban 89, a kevésbé gazdagokban 81 évre emelkedhet az átlagéletkor. A másik tényező, ami kevésbé megfogható, a nők termékenysége, a születendő gyermekek száma, amely további tényezőtől függ, mindenekelőtt az első gyermeket szülő anya korától. Már pedig ez a kor éppen Afrikában a kulturális hagyományok miatt továbbra is alacsony, és bár az iskoláztatás, az urbanizáció, a munkavállalás általában visszafogják a népszaporulatot,  a harmadik világ nőinek termékenysége nagyobb arányú, mint az előbb említett körülmények visszafogó hatása. Éppen ezért a legújabb előrejelzés szerint 2025-ben a ma 7 milliárd feletti emberiség lélekszáma meghaladja a nyolcmilliárdot, 2050-ben már közelíteni fogunk a 10 milliárdhoz, 2100-ban pedig kb. 11 milliárdan leszünk.

A következő évtizedek nagyvárosi népesség-robbanásai várhatóan Lagosban, Kinshasában, Addisz Abebában, Dar es Salaamban, vagy akár Niamey-ben következhetnek be. A legnagyobb népesség-növekedéset ugyanis éppen Nigériában, Kongóban, Etiópiában, Tanzániában, Nigerben jelzik előre. Az ENSZ számításai szerint Afrikában, amelynek lakossága jelenleg alig több egymilliárdnál, 2050-re megduplázódik, 2100-re pedig megkétszereződik. Többen lesznek az afrikaiak, mint India és Kína együttvéve. Kínában valószínűleg az „egyke-politika” éppen az évszázad végére hozza meg eredményét, és a kínai népesség beáll az egymilliárd körül. India lakosságát másfél milliárd körülire becsülik.

Az európaiak valószínűleg tovább fogynak: a jelenleg 740 millióból 640 millióan maradnak. Különösen aggasztó lesz a helyzet Kelet-Európában, elsősorban a volt Jugoszlávia, valamint az egykori Szovjetunió területén alakult államokban, ahol 2050-re 15%-os népességcsökkenés várható. Stagnálásra számíthat ugyanakkor Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea.

A jelentésből az is kiderül, hogy továbbra is az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság lesz a legtöbb bevándorlót befogadó három állam: Az USÁ-ba évente egymillióan, Kanadába 200 ezren, Nagy-Britanniában pedig 172 ezren telepednek le 2050-ig. Az Egyesült Államokban éppen e tartós és folyamatos bevándorlás akadályozza meg a népesség-fogyást – állapították meg a világszervezet szakértői.

Az LCD-kijelzők forradalma az indium iránti keresletet is erősen felhajtotta, már 5 évvel ezelőtt is kongatták a vészharangokat a szakértők, hogy a termelés növekedési üteme fenntarthatatlanul fogyasztja a ritka fém készleteit. Egy 2008-as német egyetemi kutatás szerint akkor még 16 ezer tonna indium volt a föld alatt, amiből 11 ezer tonna gazdaságosan bányászható. Viszont már 2006-ban is évi 5-600 tonnányit bányásztak ki, 2008-ban pedig már több mint 800 tonnát. Azóta pedig jelentősen nőtt a kereslet az LCD-tévékre, illetve az érintőképernyős okostelefonokra. Ráadásul az indiumot használják a vékony napelemek gyártásához is, igaz ott az anyag kiváltható alumíniummal is, írja a richpoi.com

Habár szabad szemmel nem látszik, de ma már minden érintőképernyős okostelefonon egy vékony, átlátszó indium ón-oxid réteget találunk, aminek szerepe van a kapacitív érintésérzékelésben is, így az eszköz működése szempontjából az anyag kritikus szerepet tölt be. Az indiumot (amely a nevét nem Indiáról, hanem indigókék színéről kapta) egyre nagyobb tempóban bányásszák, a felhasznált mennyiség egyenes arányban növekszik az eladott készülékek számával, illetve a kijelzők méretével. Néhány évvel ezelőtt is már volt figyelmeztetés az iparágon belül, hogy az indiumkészletek szűkössé válhatnak, de valószínűleg senki nem gondolta, hogy ez néhány éven belül valóban bekövetkezik. Az indium kilogrammonkénti ára 10 éve még csak 100 dollár volt, az évtized elejére viszont 1000 dollár fölé emelkedett és az amerikai kormányzat jelentése szerint 2010 és 2011 között további 25 százalékkal nőtt. A becslések szerint az évtized végére elfogynak a bányászható készletek.
Fel kell készülni az indiumhiányra

A problémára az egyik megoldás az újrahasznosítás, ami Japánban már egész jól működik is. Manapság már a felhasznált indium nagyobb része újrahasznosításból kerül elő, de sajnos Európában még nem számít értékes fémnek az újrahasznosítás során, így többnyire elégetik, az újrahasznosított mennyiség főként Ázsiában keletkezik. A gyártó cégeknek azonban így is számolnia kell azzal, hogy a ritka fém árának növekedésével egyre drágább lesz minden készülék előállítása és úgy tűnik, az újrahasznosítás nem elég eredményes megoldás az árak megzabolázására és a készletek fenntartására. Így a gyártóknak nem maradt más lehetősége, mint alternatív megoldásokat találni az indium ón-oxid helyettesítésére.

San Franciscóban a múlt héten tartott Semicon West konferencián iparági szakértők több ígéretes irányt fedtek fel, mint például a szén nanocsöves megoldás, illetve az ezüst nanoszálak, amikkel valamikor a jövőben helyettesíteni lehet a mostani érintésérzékeny bevonatot. A Nanotech Biomachines vezérigazgatója, Will Martinez egy átlátszó lapot mutatott be, amin grafén bevonat volt. Ez az anyag szintén a következő évtizedre terjedhet el. Az egy atomnyi vastagságú szénréteg ráadásul fontos szereplője a hajlékony kijelzőkkel való kísérleteknek is. A grafénréteg bárhogyan hajlítható, míg az indium ón-oxid bevonat a hajtogatástól berepedezik és használhatatlanná válik.

Egy másik megoldás a nanoszálas rétegek használata, amiben a Cambrios Technologies lát fantáziát a konferencia előadói közül. A cég által fejlesztett nanoszálak tízezerszer vékonyabbak egy emberi hajszálnál és bármilyen hosszúak lehetnek. Az ezüst nanoszál ráadásul már nem is sci-fi, jelenleg is néhány laptopban, okostelefonban és e-könyvolvasóban is használják már gyártók. Az ezüsttel nem drága, azonban egyelőre a szálak létrehozása és feldolgozásának költsége nagyon magas. Ha ezt sikerült lejjebb tolni, akkor ez a technológia is kiváló lehet az indium pótlására. Használati tesztekből például már kiderül, hogy az ezüst nanoszálas kijelző 100 hajlítást követően sem mutat semmilyen eltérést a gyártáskori teljesítményéből és minőségéből.

A fordulat éve

A verseny jelenleg már nem csak arról szól, hogy az indium ón-oxid réteg átlátszóságával és vezetőképességével kell versenyezni, hanem a hajlíthatóság is szemponttá vált – a következő években a hordható informatika terjedésekor a hajlított és hajlítható kijelzők központi szerepet játszanak majd. Idén az érintőképernyős okostelefonok és tabletek piaca már meghaladja az egymilliárd darabot, de közben egyre több notebook is érintőkijelzőt kap, ami darabszámban ugyan elmarad az okostelefonoktól, de a kijelzőterületet nézve már most is hasonló a nagyságrend. A Cambrios szerint 2015-re a 35 millió négyzetméternyi okostelefon-kijelzőre 20 millió négyzetméternyi érintésérzékeny notebookkijelző fog jutni.

A nagyobb gyártók már most elkezdenek átállni az alternatív megoldásokra, az iPhone-t is gyártó Foxconn például a nem-Apple termékeknél már idén év végén a szén nanocsöves megoldását kezdi bevezetni, a Samsung pedig már most teszteli a grafén réteget használó készülékeinek prototípusait.

A vidékfejlesztési miniszter az Európai Unió soros elnöki tisztét ebben a félévben betöltő Litvánia fővárosában, Vilniusban vesz részt az informális környezetvédelmi tanácsülésen. A miniszter elmondta: a tanácskozás magyar szempontból legérdekesebb napirendje a palagáz-kitermeléssel foglalkozott, ezek a szénhidrogének hozzájárulhatnak az EU és így Magyarország importfüggőségének csökkentéséhez. Emlékeztetett a “hihetetlen értéket” képviselő makói földgázkincsre, amely szintén nem hagyományos szénhidrogénnek minősül, mivel nagy – 5-7 kilométeres – mélységben található, és nem hagyományos feltételekkel termelhető ki. A magyar álláspont szerint a nem hagyományos szénhidrogének, különösen a palagáz kutatása rendkívüli körültekintést kíván, biztonságos és környezetbarát megoltásokat kell találni a kitermeléséhez.

A nagy mélységben lévő gáz kitermelésekor ugyanis kőzetrepesztéses technológiát alkalmaznak, ennek során vizet és különböző adalékanyagokat préselnek be. A miniszter jelezte: nagyon nehéz felmérni azokat a környezeti hatásokat, amelyek a nagy mélységben lévő gáz kitermelésénél jelentkezhetnek. Példaként említette, hogy Pennsylvaniában a palagáz kitermelésekor elszennyeződtek felszíni vízrétegek. Esetlegesen földmozgásokat és földrengés-veszélyt is jelenthetnek ezek a beavatkozások. Ugyanakkor a palagáz kitermelésénél a szokásosnál jóval több kút kialakítása szükséges, ami táj- és környezetvédelmi szempontokat is felvet – jelezte fazekas Sándor.

A miniszter hangsúlyozta: Magyarország számára célszerű lenne megvárni a kiforrott technológiák alkalmazását a palagáz-kitermelésben. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország 75 éves tradíciói, tapasztalatai vannak a szénhidrogénipar területén, a hagyományos kitermelésben. A makói gázmező kutatásához több engedélyt adott ki az állam, és jelenleg is folynak eljárások ezen a területen – mondta a miniszter. Fazekas Sándor elmondta, hogy az EU több tagállama rendkívül óvatos a kérdéssel kapcsolatban, meg akarják várni a különféle termelési tapasztalatokat. Mások viszont teljesen elzárkóznak, többen is moratóriumot fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban.

A tárcavezető szerint Magyarország egyenlőre semleges álláspontot képvisel az ügyben, nem lehet elutasító, hiszen az a palagázkészlet, amely a magyar földben van, évszázados távlatban képes lenne a hazai földgázellátását biztosítani. Becslések szerint a magyar palagáz-vagyon mintegy 2000 milliárd köbméter, miközben Magyarország éves földgázfogyasztása 10 milliárd köbméter – emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium alaposan tanulmányozza a kérdéskört, szakértőket kér fel az elemzésre, és hasznosítani akarja más országok palagáz-kitermelési tapasztalatait is.