Amikor nyáron az Északi-sarkon megolvad a jég, előbukkan alóla az óceán sötétebb vize, ami hozzájárulhat a globális felmelegedéshez. Az óceán felszíne ugyanis kevésbé hatékonyan veri vissza a fényt az űrbe, mint a világos jégréteg. Egy kutatócsoport azonban azt is megfigyelte, hogy a megmaradt jégréteg is sötétebb lesz, és kevésbé veri vissza a napfényt, írja az index.hu.

A kutatók a vizsgálathoz azokat a műholdfelvételeket használták, amiket harminc éven át készítettek a Jeges-tengerről. Ennek során sikerült számszerűsíteni, hogy mennyivel csökkent a sarkvidék albedója, vagyis fényvisszaverő képessége. Aku Riihela, a Finn Meteorológiai Intézet kutatója elmondta, hogy a sötétebb jég miatt a sarkvidék albedója nyár végén 15 százalékkal gyengébb, mint harminc évvel ezelőtt volt.

Riihela azt is elmondta, hogy a jég sötétedéséről a jégréteg elvékonyodása és a nagyobb repedések tehetnek. A fényvisszaverő képesség a jégen kialakuló sekély tavak miatt is romlik, így a napsugárzást ez a jég nem veri vissza, hanem felszívja. Riihela szerint ez arra utal, hogy a nagyobb olvadás az Északi-sarkvidék tengereit is érinti.
Öngerjesztő folyamat

Egy, az év elején végzett német kutatás is beszámolt róla, hogy a sarkvidéken igencsak elterjedt az olvadékvíz, és a jégréteg több mint 50 százaléka igen elvékonyodott. Tavaly nyár végére a sarkvidéki jég mennyisége negatív rekordot döntött; ennek alapján egyesek úgy vélték, 2030 végére már nem is maradhat jég az Északi-sarkon.

Az olvadó, egyre sötétebbé váló sarkvidék jelentős szerepet játszik a klímaváltozásban. Ez ráadásul öngerjesztő folyamat: minél sötétebb lesz az Északi-sark, annál nagyobb lesz a felmelegedés, ami felgyorsítja az olvadást. A mostani klímamodellek ezt a folyamatot valószínűleg nem vették figyelembe, mert az olvadás mértéke még a legpesszimistább becslést is túlteljesítette. A mostani tanulmány szerzői nem számították ki, hogy a megfigyeléseik milyen mértékben befolyásolhatják az éghajlatváltozást.

A 22 MW teljesítményű, 88 szélkerékből álló park az ország belső energia-fogyasztásának 6-7%-át adja, és ezzel 100 ezer család szükségleteit elégíti ki. A létesítmény a tervek szerint egy éven belül elkészül. A Parque Eólico Penonomé energiatermelésének 75% nyáron várható, amikor a legerősebbek és állandóak a szelek. A szélpark hozzájárul a légszennyezés csökkenéséhez is: várhatóan évente 450 ezer tonna CO2-től kíméli meg a légkört.

Eszerint az emelkedő hőmérséklet fokozza a fegyveres összecsapások és az erőszakos bűncselekmények gyakoriságát. Ellenzői szerint a készítők összekeverték az időjárást az éghajlat-változással, írja a klimablog.hu.

Aki már állt órákig óriási dugóban kánikulában, az tudja, hogy a nagy melegben bizony ingerlékenyebbek vagyunk. A hőhullámos napok száma a jövőben várhatóan tovább nő majd a globális felmelegedés okozta klímaváltozás egyik kellemetlen következményeként. Emellett a klímaváltozás és a túlnépesedés miatt szűkösebbé válnak az elérhető erőforrások (energia, élelmiszer, ivóvíz) amely sok kutató véleménye szerint természetszerűen vezet a fegyveres konfliktusok számának emelkedéséhez. Ebből a szempontból meglepő, milyen heves ellenállásba ütközött a Solomon Hsiang vezette kutatócsoport tanulmánya.

Ingerlékenyebbek vagyunk

A kaliforniai Berkeley Egyetem kutatói szerint hatvan, különböző szakterületekről származó jelentést értékeltek ki, eredményeik szerint, ha napi átlaghőmérséklet a sokévi átlagnál jelentősen magasabb, akkor az egyes emberek közötti agresszió esélye négy, a csoportok, vagy népek közötti konfliktus esélye 14 százalékkal magasabb. A kutatók az Egyesült Államokban tapasztalt hőhullámra hivatkozva kijelentették: elég, ha a hőmérséklet három fokkal magasabb napi átlagban a megszokottnál, hogy a jelenség életbe lépjen. A statisztikai számításokból előrevetítették, hogy a globális felmelegedéssel emelkedő hőmérséklet a világ egyes régióiban (az egyéb hatásokkal számolva) ötven százalékkal is megemelheti a konfliktusok veszélyét.

A kutatók szerint a jelenség már most is globálisan kimutatható az adatokból: példaként hozzák fel, hogy Ausztráliában és Indiában gyakoribb a családon belüli erőszak, az Egyesült Államokban a hőhullámok idején több a testi sértés és a gyilkosság, vagy a holland rendőrség erőszakosabban lép fel tüntetőkkel szemben.

Összekeverték az időjárást a klímaváltozással?
Ugyan a tanulmány az első igazán átfogó adatgyűjtésen alapszik, amelyet a témában készítettek, ám bírálói szerint a készítők igencsak megkérdőjelezhető statisztikai módszerekkel dolgoztak. A neves Science magazinban megjelent kutatási eredmények például tizenegy olyan tanulmányból, amelyek adataikat nem támasztják alá, nyolcat egyszerűen nem vettek figyelembe. A statisztika mellett azonban Richard Tol, a Sussex-i Egyetem gazdaságkutatója szerint a készítők összekeverték az időjárást az éghajlatváltozással. „Nagy melegben az emberek tényleg agresszívabbak, azonban ez az időjárástól függ, nem a klímától.

Az általuk leírt jelenség a kánikulai napokon kimutatható, a hőhullámok azonban napi, vagy heti jelenségek, míg az éghajlatváltozás évtizedeken keresztül fejti ki hatását” – hangsúlyozta a szakember. Marshall Burke, a Science magazin egyik szerzője szerint azonban a kutatók nem estek bele ebbe a hibába. „A hőhullámos napok száma a klímaváltozással párhuzamosan emelkedik, így az agresszió növekedése is valós veszélyt jelent” – hangsúlyozta.

Pedig több lesz a forró nap

Mint azt korábban a Piac&Profit is megírta, több párhuzamos kutatás is megerősíti, hogy a kánikulai napok száma jelentősen nőni fog az elkövetkező évtizedekben. A “Proceedings of the National Academy of Sciences” szaklapban megjelent tanulmány szerint ugyanis az időjárási anomáliák gyakorisága bizonyíthatóan összefügg az ember okozta klímaváltozással. A Columbiai Egyetem kutatói összevetették az 1951-1980 illetve az 1980-2011 közötti időszak időjárási adatait és a végeredmény szerint a globális hőmérséklet-emelkedéssel párhuzamosan nőtt az időjárási extremitások száma is. A James Hansen vezette kutatócsoport szerint az elkövetkező években-évtizedekben a klímaváltozás velejárójaként fel kell készülnünk a szokatlanul hosszú, forró nyári időszakokra az északi féltekén.
Hasonló eredményeket tettek közzé a Potsdam-i Klímakutatási Intézet (PIK) munkatársai is a „Nature Climate Change” szaklapban: eszerint ugyan nem zárható ki, hogy a globális felmelegedés részben természetes okok miatt történik, azt azonban a számításaik alapján egyértelműen bizonyítottnak látják, hogy az időjárási anomáliákat a hőmérséklet emelkedés okozza. A további hőmérséklet emelkedéssel pedig a forró nyarak is gyakoribbak lesznek. „Olyan ez, mint cinkelt kockával játszani” – mondta Dim Coumou a PIK munkatársa a Der Spiegel napilapnak. „Elvileg harminc százalékos gyakorisággal kellene az átlagosnál forróbbnak, vagy hidegebbnek lennie a nyárnak, ezzel szemben a forró időszakok gyakorisága az utóbbi évtizedekben eléri, vagy meghaladja az ötven százalékot.” (Mint azt korábban közöltük, magyar kutatók is úgy vélik, a hazai nyarak jellege mindinkább a mediterrán térségben tapasztalható időjárásra emlékeztet majd, hosszú, forró időszakokkal.)

Vízháborúk évszázada?

Az éghajlatváltozás egyik legdrámaibb hatása az időjárási szélsőségek, az aszályok és árvizek miatt fellépő ivóvízhiány. A világ számos területén súlyos gondot jelent az édesvízkészletek csökkenése, társadalmi feszültségeket kelt, és népvándorláshoz vezet, ami szűkebb régiónkra is kihathat. A vízkérdés nem ismer határokat – írta korábban a Piac&Profit. Sok szó esik a föld fontosságáról, de a víz az, ami nélkül nincs termőföld. Öntözésre megy el a globális vízkészlet 70-80 százaléka. A globális felmelegedés elérte a magaslatok gleccsereit és rajtuk keresztül a folyók eredetét; elnyújtja a száraz időszakokat, ami megsemmisítő hatással van a földek termésére. A Föld legnagyobb folyói közül minden tizedik időszakosan kiapad, és nem éri el óceántorkolatát – Tigris, Eufrátesz, Jordán, Colorado -, vizük az élelmiszerboltok polcain köt ki gyümölcs, zöldség, hús formájában. Globálisan elegendő édesvizünk van, de az ellátottság és a népsűrűség nem egyenletes: Kína és India bolygónk lakosságának harmadát adja, de a vízkészletnek csak a 10 százalékával rendelkezik. A vízért folyó küzdelem túlnőhet az olajért folyó versenyen. A vízhez való hozzáférés egyre inkább hatalmi eszköz lesz.

A megújuló energiaprojektekbe való befektetés az 1,8 ezer milliárd jüant (67 ezer milliárd forint), az energiatakarékosságot nővelő, valamint a károsanyag-kibocsátást csökkentő projektekbe való kínai befektetés pedig a 2,3 ezer milliárd jüant (85 ezer milliárd forint) is elérheti 2011-2015 között – mondta az eseményen Hszie Csen-hua, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság igazgatóhelyettese, akit a China Daily napilap idéz. A kormányzati intézkedéseknek köszönhetően 2006 és 2012 között a GDP egy egységére jutó energiafogyasztást 23,6 százalékkal sikerült visszaszorítani, ami 1,8 milliárd tonnával mérsékelte a károsanyag-kibocsátást – sorolta az eredményeket Hszie. A kelet-ázsiai ország a jövőben is jelentős erőfeszítéseket tesz majd kibocsátásának csökkentéséért, annak egy főre jutó mértéke ugyanis még most is jóval magasabb a globális átlagnál.

Kiemelt figyelmet kap az évtized közepéig futó programban a fenntartható gazdasági fejlődés felgyorsítása, a levegő minőségének javítása. Kína célja, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest a bruttó hazai termék egy egységére jutó széndioxid-kibocsátást 40-45 százalékkal csökkentse, a teljes energiafelhasználásán belül pedig a nem-hagyományos energiaforrások arányát 15 százalékra emelje. Kínában idén június közepén indult kísérleti jelleggel kibocsátás-kereskedelmi rendszer Sencsenben, az ennek kiterjesztéseként létrejövő országos rendszer az évtized közepére valósulhat meg. A kormány emellett kétmilliárd jüanos (72 ezer milliárd forint) alappal járul hozzá az energiatakarékos és zöldenergiát használó autók fejlesztéséhez és tömeggyártásához. A kínai banki szabályzó bizottság (CBCR) egy évvel ezelőtt zöldhitelprogramot kezdeményezett, arra utasította a kereskedelmi bankokat, hogy azok fogják vissza a környezetszennyező, túlzott energiafogyasztó cégeknek nyújtott hitelezésüket, ezzel párhuzamosan pedig fokozottabban támogassák a zöld iparágakat és azok projektjeit.

A túltermelés, az európai árak zuhanása, valamint a kínai piac telítettsége miatt a gyártók új területek felfedezésére kényszerülnek, hogy növeljék profitjukat. Eddig a két piac párhuzamosan működött: a kínai gyártók elsősorban hazai területre dolgoztak, míg az európai cégek igyekeztek megerősíteni saját pozíciójukat a külső piacokon. Kínában azonban tavaly 26%-kal csökkent az új szélerőművek telepítése, amelynek nem csupán a piac telítettsége volt az oka, hanem a finanszírozások hiánya, valamint az elektromos hálózathoz való csatlakozások problémája. Mindezek arra késztették a kínai gyártókat, hogy javítsák termékeik minőségét, hogy versenyképesek legyenek az európaiakkal a külföldi piacokon, írja az energiacentrum.com.

Ma a szélturbinák globális piacát mindenekelőtt nyugati gyártók uralják: az amerikai General Electric, a dán Vestas, a spanyol Gamesa, a német Siemens és Enercon, amelyek 2012 a piac 55%-val rendelkeztek, míg a kínai cégeknek csupán 16% jutott, annak ellenére, hogy a cégek 10-es toplistáján négy kínai vállalat, a Goldwind, a United Power, a Sinovel és a Ming Yang szerepel.

A különböző ösztönzőknek és kedvezményeknek köszönhetően a kínai turbinák jelenleg a nyugati riválisok árainak egyharmadáért kaphatók, igaz, lényegesen rövidebb e szélkerekek élettartama és gondok vannak a fenntartásukkal is. Ipari elemzők szerint éppen ez utóbbi miatt nem valószínű, hogy a kínai gyártók Európában „támadnak”.

Így a kínai és európai gyártók közötti mérkőzés az észak-amerikai, indiai és brazíliai pályákra tevődhet át, amely döntően befolyásolhatja a jövőben a szélenergia világpiacának alakulását.