Az ENSZ legfrissebb becslései szerint 2100-ban a Föld lakosságának 40 százaléka afrikai lehet, többen élnek majd a földrészen, mint Kínában és Indiában. Ezzel szemben Európa lakói legfeljebb az össznépesség egytizedét, ha kiteszik, írja az energiacentrum.com.

Az ENSZ egy évvel korábban még arról tett közzé előrejelzést, hogy a Föld lakosságának növekedése a következő évtizedekben lelassul, sőt, talán le is áll. A legújabb kutatások viszont már arra mutatnak, hogy a növekedés 2050 is folytatódni fog.

Ez az előrevetítés két tényezőn alapul. Az egyik a várható életkor emelkedése. Ha csak nem üt be valamilyen előre nem látható katasztrófa, amelyet például a klímaváltozás, vagy egy világjárvány okoz (az elmúlt években többször is fenyegettek ilyesmivel egyáltalán nem „független” szakértők), nagyon valószínű, hogy az általános higiéniai és egészségügyi körülményeknek köszönhetően az emberek tovább élnek: a gazdag országokban 89, a kevésbé gazdagokban 81 évre emelkedhet az átlagéletkor. A másik tényező, ami kevésbé megfogható, a nők termékenysége, a születendő gyermekek száma, amely további tényezőtől függ, mindenekelőtt az első gyermeket szülő anya korától. Már pedig ez a kor éppen Afrikában a kulturális hagyományok miatt továbbra is alacsony, és bár az iskoláztatás, az urbanizáció, a munkavállalás általában visszafogják a népszaporulatot,  a harmadik világ nőinek termékenysége nagyobb arányú, mint az előbb említett körülmények visszafogó hatása. Éppen ezért a legújabb előrejelzés szerint 2025-ben a ma 7 milliárd feletti emberiség lélekszáma meghaladja a nyolcmilliárdot, 2050-ben már közelíteni fogunk a 10 milliárdhoz, 2100-ban pedig kb. 11 milliárdan leszünk.

A következő évtizedek nagyvárosi népesség-robbanásai várhatóan Lagosban, Kinshasában, Addisz Abebában, Dar es Salaamban, vagy akár Niamey-ben következhetnek be. A legnagyobb népesség-növekedéset ugyanis éppen Nigériában, Kongóban, Etiópiában, Tanzániában, Nigerben jelzik előre. Az ENSZ számításai szerint Afrikában, amelynek lakossága jelenleg alig több egymilliárdnál, 2050-re megduplázódik, 2100-re pedig megkétszereződik. Többen lesznek az afrikaiak, mint India és Kína együttvéve. Kínában valószínűleg az „egyke-politika” éppen az évszázad végére hozza meg eredményét, és a kínai népesség beáll az egymilliárd körül. India lakosságát másfél milliárd körülire becsülik.

Az európaiak valószínűleg tovább fogynak: a jelenleg 740 millióból 640 millióan maradnak. Különösen aggasztó lesz a helyzet Kelet-Európában, elsősorban a volt Jugoszlávia, valamint az egykori Szovjetunió területén alakult államokban, ahol 2050-re 15%-os népességcsökkenés várható. Stagnálásra számíthat ugyanakkor Nyugat-Európa, az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea.

A jelentésből az is kiderül, hogy továbbra is az Egyesült Államok, Kanada és az Egyesült Királyság lesz a legtöbb bevándorlót befogadó három állam: Az USÁ-ba évente egymillióan, Kanadába 200 ezren, Nagy-Britanniában pedig 172 ezren telepednek le 2050-ig. Az Egyesült Államokban éppen e tartós és folyamatos bevándorlás akadályozza meg a népesség-fogyást – állapították meg a világszervezet szakértői.

Az LCD-kijelzők forradalma az indium iránti keresletet is erősen felhajtotta, már 5 évvel ezelőtt is kongatták a vészharangokat a szakértők, hogy a termelés növekedési üteme fenntarthatatlanul fogyasztja a ritka fém készleteit. Egy 2008-as német egyetemi kutatás szerint akkor még 16 ezer tonna indium volt a föld alatt, amiből 11 ezer tonna gazdaságosan bányászható. Viszont már 2006-ban is évi 5-600 tonnányit bányásztak ki, 2008-ban pedig már több mint 800 tonnát. Azóta pedig jelentősen nőtt a kereslet az LCD-tévékre, illetve az érintőképernyős okostelefonokra. Ráadásul az indiumot használják a vékony napelemek gyártásához is, igaz ott az anyag kiváltható alumíniummal is, írja a richpoi.com

Habár szabad szemmel nem látszik, de ma már minden érintőképernyős okostelefonon egy vékony, átlátszó indium ón-oxid réteget találunk, aminek szerepe van a kapacitív érintésérzékelésben is, így az eszköz működése szempontjából az anyag kritikus szerepet tölt be. Az indiumot (amely a nevét nem Indiáról, hanem indigókék színéről kapta) egyre nagyobb tempóban bányásszák, a felhasznált mennyiség egyenes arányban növekszik az eladott készülékek számával, illetve a kijelzők méretével. Néhány évvel ezelőtt is már volt figyelmeztetés az iparágon belül, hogy az indiumkészletek szűkössé válhatnak, de valószínűleg senki nem gondolta, hogy ez néhány éven belül valóban bekövetkezik. Az indium kilogrammonkénti ára 10 éve még csak 100 dollár volt, az évtized elejére viszont 1000 dollár fölé emelkedett és az amerikai kormányzat jelentése szerint 2010 és 2011 között további 25 százalékkal nőtt. A becslések szerint az évtized végére elfogynak a bányászható készletek.
Fel kell készülni az indiumhiányra

A problémára az egyik megoldás az újrahasznosítás, ami Japánban már egész jól működik is. Manapság már a felhasznált indium nagyobb része újrahasznosításból kerül elő, de sajnos Európában még nem számít értékes fémnek az újrahasznosítás során, így többnyire elégetik, az újrahasznosított mennyiség főként Ázsiában keletkezik. A gyártó cégeknek azonban így is számolnia kell azzal, hogy a ritka fém árának növekedésével egyre drágább lesz minden készülék előállítása és úgy tűnik, az újrahasznosítás nem elég eredményes megoldás az árak megzabolázására és a készletek fenntartására. Így a gyártóknak nem maradt más lehetősége, mint alternatív megoldásokat találni az indium ón-oxid helyettesítésére.

San Franciscóban a múlt héten tartott Semicon West konferencián iparági szakértők több ígéretes irányt fedtek fel, mint például a szén nanocsöves megoldás, illetve az ezüst nanoszálak, amikkel valamikor a jövőben helyettesíteni lehet a mostani érintésérzékeny bevonatot. A Nanotech Biomachines vezérigazgatója, Will Martinez egy átlátszó lapot mutatott be, amin grafén bevonat volt. Ez az anyag szintén a következő évtizedre terjedhet el. Az egy atomnyi vastagságú szénréteg ráadásul fontos szereplője a hajlékony kijelzőkkel való kísérleteknek is. A grafénréteg bárhogyan hajlítható, míg az indium ón-oxid bevonat a hajtogatástól berepedezik és használhatatlanná válik.

Egy másik megoldás a nanoszálas rétegek használata, amiben a Cambrios Technologies lát fantáziát a konferencia előadói közül. A cég által fejlesztett nanoszálak tízezerszer vékonyabbak egy emberi hajszálnál és bármilyen hosszúak lehetnek. Az ezüst nanoszál ráadásul már nem is sci-fi, jelenleg is néhány laptopban, okostelefonban és e-könyvolvasóban is használják már gyártók. Az ezüsttel nem drága, azonban egyelőre a szálak létrehozása és feldolgozásának költsége nagyon magas. Ha ezt sikerült lejjebb tolni, akkor ez a technológia is kiváló lehet az indium pótlására. Használati tesztekből például már kiderül, hogy az ezüst nanoszálas kijelző 100 hajlítást követően sem mutat semmilyen eltérést a gyártáskori teljesítményéből és minőségéből.

A fordulat éve

A verseny jelenleg már nem csak arról szól, hogy az indium ón-oxid réteg átlátszóságával és vezetőképességével kell versenyezni, hanem a hajlíthatóság is szemponttá vált – a következő években a hordható informatika terjedésekor a hajlított és hajlítható kijelzők központi szerepet játszanak majd. Idén az érintőképernyős okostelefonok és tabletek piaca már meghaladja az egymilliárd darabot, de közben egyre több notebook is érintőkijelzőt kap, ami darabszámban ugyan elmarad az okostelefonoktól, de a kijelzőterületet nézve már most is hasonló a nagyságrend. A Cambrios szerint 2015-re a 35 millió négyzetméternyi okostelefon-kijelzőre 20 millió négyzetméternyi érintésérzékeny notebookkijelző fog jutni.

A nagyobb gyártók már most elkezdenek átállni az alternatív megoldásokra, az iPhone-t is gyártó Foxconn például a nem-Apple termékeknél már idén év végén a szén nanocsöves megoldását kezdi bevezetni, a Samsung pedig már most teszteli a grafén réteget használó készülékeinek prototípusait.

A vidékfejlesztési miniszter az Európai Unió soros elnöki tisztét ebben a félévben betöltő Litvánia fővárosában, Vilniusban vesz részt az informális környezetvédelmi tanácsülésen. A miniszter elmondta: a tanácskozás magyar szempontból legérdekesebb napirendje a palagáz-kitermeléssel foglalkozott, ezek a szénhidrogének hozzájárulhatnak az EU és így Magyarország importfüggőségének csökkentéséhez. Emlékeztetett a “hihetetlen értéket” képviselő makói földgázkincsre, amely szintén nem hagyományos szénhidrogénnek minősül, mivel nagy – 5-7 kilométeres – mélységben található, és nem hagyományos feltételekkel termelhető ki. A magyar álláspont szerint a nem hagyományos szénhidrogének, különösen a palagáz kutatása rendkívüli körültekintést kíván, biztonságos és környezetbarát megoltásokat kell találni a kitermeléséhez.

A nagy mélységben lévő gáz kitermelésekor ugyanis kőzetrepesztéses technológiát alkalmaznak, ennek során vizet és különböző adalékanyagokat préselnek be. A miniszter jelezte: nagyon nehéz felmérni azokat a környezeti hatásokat, amelyek a nagy mélységben lévő gáz kitermelésénél jelentkezhetnek. Példaként említette, hogy Pennsylvaniában a palagáz kitermelésekor elszennyeződtek felszíni vízrétegek. Esetlegesen földmozgásokat és földrengés-veszélyt is jelenthetnek ezek a beavatkozások. Ugyanakkor a palagáz kitermelésénél a szokásosnál jóval több kút kialakítása szükséges, ami táj- és környezetvédelmi szempontokat is felvet – jelezte fazekas Sándor.

A miniszter hangsúlyozta: Magyarország számára célszerű lenne megvárni a kiforrott technológiák alkalmazását a palagáz-kitermelésben. Emlékeztetett arra, hogy Magyarország 75 éves tradíciói, tapasztalatai vannak a szénhidrogénipar területén, a hagyományos kitermelésben. A makói gázmező kutatásához több engedélyt adott ki az állam, és jelenleg is folynak eljárások ezen a területen – mondta a miniszter. Fazekas Sándor elmondta, hogy az EU több tagállama rendkívül óvatos a kérdéssel kapcsolatban, meg akarják várni a különféle termelési tapasztalatokat. Mások viszont teljesen elzárkóznak, többen is moratóriumot fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban.

A tárcavezető szerint Magyarország egyenlőre semleges álláspontot képvisel az ügyben, nem lehet elutasító, hiszen az a palagázkészlet, amely a magyar földben van, évszázados távlatban képes lenne a hazai földgázellátását biztosítani. Becslések szerint a magyar palagáz-vagyon mintegy 2000 milliárd köbméter, miközben Magyarország éves földgázfogyasztása 10 milliárd köbméter – emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium alaposan tanulmányozza a kérdéskört, szakértőket kér fel az elemzésre, és hasznosítani akarja más országok palagáz-kitermelési tapasztalatait is.

A Dráva Nap megrendezését idén a horvát EU csatlakozás tette színesebbé, amelynek alkalmából a természetvédők memorandumot adtak át a természetvédelemért felelős horvát miniszter helyettesnek. A rendezvényen Magyarországot Dr. Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár képviselte.

Horvátországot immár nemcsak a nemzeti szabályozás, hanem az EU irányadó szakpolitikái is kötelezik arra, hogy javítsa felszíni vizeinek, elsősorban folyóinak állapotát vagy megőrizze azok jelenlegi minőségét. Európa más országaihoz hasonlóan Horvátországban is nagy kihívás a folyóvizek természeti állapotának megőrzése, ugyanis sok folyón ma is kavicskitermelés zajlik, egyaránt léteznek tervek vízerőművek építésére hegyvidéki valamint síkvidéki folyókon, és egyelőre kevés a vízparti élőhelyek helyreállítását célzó munka. Ezen azért kell változtatni, mert éppen a szabályozatlan és emberi beavatkozástól mentes folyószakaszok őrzik legjobban a vizes élőhelyek állapotát.

A horvát-magyar határt képező Dráva az egyik utolsó szabályozatlan szakaszokkal rendelkező európai folyó. Az Európa Amazonasaként is emlegetett élőhely, különleges ártéri erdőknek, változatos élővilágú holtágaknak, kavicszátonyoknak és ritka állatfajoknak ad otthont. Éppen ezért kiemelt jelentőségű, hogy a Mura, a Dráva és a Duna folyók mentén a tervek szerint 2015-re létrejöhet a világ első, öt országon átnyúló bioszféra rezervátuma. Első lépésként az UNESCO 2012 júliusában már elfogadta a magyar és a horvát jelölést a leendő, több mint 800.000 hektáros védett zóna horvát-magyar szakaszairól.

A WWF horvát irodája az ország folyóit fenyegető veszélyekre és a bioszféra rezervátum jelentőségére egy hónapos kampánnyal hívta fel a figyelmet, melynek során Horvátország hét, természetvédelmi szempontból fontos folyóján rendezett figyelemfelkeltő eseményeket. A rendezvénysorozat lezárását horvát és magyar civil szervezetek közösen ünnepelték Légrádon, a Dráva partján, a július 14-i Dráva Napon. A horvát természetvédelmi civil szervezetek memorandumot adtak át Hrvoje Dokoza természetvédelemért felelős miniszter helyettesnek, melyben a horvát folyók állapotának hatékonyabb, tudatosabb és erősebb védelmére hívták fel a figyelmét.

Dokoza beszédében elmondta, céljuk, hogy a természeti környezet megőrzése és a helyi lakosság boldogulása minél inkább összhangba kerüljön. A Dráva menti bioszféra rezervátum kiemelkedő lehetőségeket rejt az ökoturizmus fejlesztésére. A természetvédelem ennek köszönhetően jelentősen hozzá tud járulni a térség gazdasági felemelkedéséhez.

A Dráva ünnepnapján a határon átnyúló természetvédelmi célok nemzetközi jelentősége miatt Magyarország is magas szinten képviseltette magát. Dr. Illés Zoltán, környezetügyért felelős államtitkár beszédében hangsúlyozta, különös jelentősége van, hogy a korábbi vízerőmű-építési tervek lekerültek a napirendről, és már mindkét ország az ökológiai egyensúly megőrzésében, a természeti értékek állapotának javításában látja a jövőt.

A Dráva Nap a térség lakosságát is megmozgatta. A kistérség kézművesei helyi termékbemutatót tartottak, és fellépett a horvát Kud Koprivnica valamint a csurgói Dráva Gyöngye néptáncegyüttes. Az esemény a kivételes természeti értékeket bemutató hajókirándulással és a Drávába történő közös „Nagy Ugrással” zárult.

„A rendezvény kiváló példa volt arra, hogy a természetvédelem nem ismer határokat. A szomszédos országok helyi közösségeinek és a természetvédelmi civil szervezetek összefogása elengedhetetlen természeti értékeink megóvásához. Az öt országon átnyúló bioszféra rezervátum megfelelő jövőbeli működéséhez komoly szakmai és politikai együttműködésre és a természeti értékeket megbecsülő lakosságra van szükség. Így tudjuk csak ismét biztonságba helyezni kiemelkedő természeti kincseinket.” – fogalmazott Fáth Ákos, a WWF Magyarország igazgatója.

A Dráva Szövetség elnöke, Toldi Miklós hozzátette: „Horvátországgal közös folyónk a Dráva, védelme közös feladat. Hosszú út áll még előttünk, hogy összehangoljuk a különböző érdekeket, de minden, a maihoz hasonló rendezvény segíti közelebb hozni a Dráva és a Mura mentén élőket.”

A Valamit visz a víz című road movie és reality elemeket ötvöző sorozat ötlete akkor fogant meg a készítők, Molnár Attila Dávid producer és Tóth Zsolt Marcell rendező fejében, amikor három évvel ezelőtt a Tokaj menti vizekre mentek forgatni arról, hogy az ár hogyan mossa el a parti fecskék fészkét.

Szemétszigetek a Tiszán

„Ahogy az ár megérkezett, pillepalackok ezrei jöttek le a Tiszán, de úgy, hogy volt olyan hely, ahol nem is láttad a vizet, csak a palackokat. Kiderült, hogy ez minden áradáskor így van. Ukrajnában, Szlovákiában, Romániában az ártereket gyakran illegális szemétlerakónak használják, és ahogy jön a nagy tavaszi áradás, a szemetet elviszi a víz. Onnantól kezdve kattogott a fejünkben, hogy ez brutális, ezzel kellene valamit csinálni” – meséli Attila.

Tavaly nyáron egy ismerősük elmesélte, hogy tiszta és üres PET-palackokból tutajt csináltak és lecsorogtak a Tiszán. A két természetfilmes akkor találta ki, hogy tiszai szemétből készült hajókat építenek és versenyt szerveznek. Az ötletből forgatókönyvet írtak és beadták az NMHH ismeretterjesztő sorozatokra kiírt pályázatára, amin 7,8 millió forintot nyertek, amihez még kétmillió forintot tesznek hozzá önerőként.

Az m1-nek készülő sorozat forgatása július 5-én, az ukrán határhoz közeli Tivadarban a hajók megépítésével kezdődött el. Az alapanyagot, azaz a PET-palackokat több fordulóban gyűjtöttek be, voltak Tiszafüreden, ahol a stáb több ezer palackot szedett össze a folyóból és az ártérből, de volt egy gyűjtésük június végén is, amikor Romániából, Szlovákiából és Ukrajnából magyar gyerekeket hoztak Jándra, akik egész nap palackokat gyűjtöttek. Ráadásul a Felső-Tisza mentén lévő falvak lakói is beszálltak a projektbe, és elképesztő mennyiségű palackot szállítottak a forgatás helyszínére.
Elborította az agyukat a harci hév

A tivadari Diós kempingben hétfő estig négy, PET-palackokat felhasználó hajó készült el, de így is maradt a táborban vagy 6-8 ezer darab műanyag üveg, amit elvitetnek a helyi szelektív hulladék-feldolgozó üzembe. „Tudjuk, hogy az általunk kitalált PET Kupával mi sem tudjuk felszámolni azt a mennyiséget, ami az idei árral érkezett, de egyrészt a versenyen tovább folyik a palackok gyűjtése, másrészt a sorozat elkészítésével szeretnék felhívni a figyelmet erre a problémára” – mondja Zsolt.

„Amikor kitaláltuk ezt a sorozatot, az eredeti terv az volt, hogy mi is csinálunk egy hajót és majd arról forgatunk. Aztán akkora lett bennünk a lelkesedés, annyira elborította az agyunkat a harci hév, hogy végül két csapatra oszlottunk. Az előkészítő fázisban egymás számítógépein kémkedtünk, hogy ki milyen hajót akar tervezni. Aztán amikor rájöttünk, hogy versenyzőként kevésbé tudunk részt venni a forgatásban, akkor találnunk kellett egy másik rendezőt is, aki a vízi jelenetek forgatását irányítja. Így került a képbe Mwajas Kriszta, akivel többször dolgoztunk már együtt” – avat be a kulisszatitkokba Zsolt.

A 24 PET-kalóznak a saját kreativitására van bízva, hogy hogyan építi meg a hajóját. Nincs sem formai, sem méretbeli megkötés, csak az a fontos, hogy a hajóknak úszóképesnek kell lenniük, és megújuló energiával (evezés, pedálozás, szél- vagy napenergia) kell őket hajtani, tehát a versenyzők nem rakhatnak a hajókra benzinmotort. Hétfő délután, amikor megérkeztünk a kempingbe, nagyon úgy tűnt, hogy nem lesz semmi a keddi indulásból, ugyanis egyetlen hajó sem volt még készen. A táborban mindenki bőszen fúrt-faragott, egyedül az ötletadó Palkó István azaz Pici kapitány és csapata heverészett nyugodtan a nyugágyban. De amikor levitték a Tisza-partra a két hajótestet, kiderült, hogy nekik sincs okuk a mosolygásra.

„Két évvel ezelőtt megjártuk már ezzel a hajóval a Tiszabecs és Tiszabercel közötti 170 kilométeres távot, 10 nap alatt. De most fejlesztéseket hajtottunk végre, és ebből lett a gond. A négy panel a korábbi túrán bár felülről rögzítve volt, a teteje mégis imbolygott, most úgy gondoltuk, hogy alulról is egymáshoz kéne őket fogatni két vasrúddal. Húztuk, vontuk, vízen, szárazföldön, ékkel, anélkül, élére állítva, fektetve, mindenhogy küzdöttünk, majdnem beleszakadtunk” – mondja a kapitány. A hajón utazó tíz fős családi, baráti társaság végül este 10-re tudta összeilleszteni az úszó szigetre hasonló 5×2,5 méteres,  három tonnás teherbírású Tisza2-t, amibe 1800 tiszai PET-palackot raktak bele.
Féltem a bőrünket

A két természetfilmes közül Zsolték Petkánya volt a legközelebb a megvalósításhoz. Már csak a fedélzet csinosítása volt hátra, a nagyjából 500 palackot rejtő kenyeres ládákat már egymáshoz rögzítették, de csak délutánra érkezett meg az a sárga szelektív szemétgyűjtő kuka, ami az orr funkcióját tölti be. A kukára palackokat rágcsáló patkányt festettek, mert mint Zsolt mondja, „a patkány minden körülmények között, a szemétből is megél, ebbe a kukába fogjuk menet közben gyűjteni a tiszai szemetet. Mi nem akarunk evezni, ezért szereztünk egy biciklipedált, amit kézi hajtánnyá alakítottunk, ez fogja majd nagy áttéttel meghajtani a lapátkerekünket” – büszkélkedik, nem tudva, hogy alig 24 órával később mégis evezni fog, mert a csapágy megadja magát.

A Petkány leginkább egy fesztiválszínpadra hasonlít, és nem véletlenül, mivel ott utazik a fedélzetén Matykó azaz Mátyás Attila, az egykori Sex Action rockere, aki évek óta a természetfilm.hu filmjeinek írja az aláfestő zenét. „Mindenre felkészültünk, van bárpultunk, szigorúan alkoholmentes sörrel feltöltve, árnyat adó hálónk, mivel féltem a bőrünket, zuhanyozónk locsolókannából. Nem mi leszünk a leggyorsabbak, de mi fogjuk a legtöbb csápoló csajt átkompoztatni a túlpartra” – ígéri, miközben a legénységre tengerésztetkókat rajzol.

Attiláék még nem érnek rá ilyen dőreségekre, a Tengeri malac ugyanis még egyáltalán nem hasonlít hajóra. Olyannyira, hogy még a sorozat házigazdája és a verseny műsorvezetője, a Quimby dobosa, Varga Livius is megsajnálja őket, és beáll csavarozni.

„Engem mindig a saját őrültségem fenyeget a legjobban, nem elég, hogy filmezünk, nem elég, hogy a családdal versenyzem, még nyerni is akarok” – mondja Attila, aki hajóját az Oxford-Cambrigde kielboatok és a polinéz oldaltámasztós hajók keverékéből készül összerakni. „Tudtommal ilyen hajó még nem járt vízen. A két test reményeim szerint egységként fog működni és egyben is marad. Mi fogunk evezni a feleségemmel, Enikővel, a két hajótest közötti fedélzet pedig azért van, hogy a gyerekek tudjanak egy kicsit mozogni” – mutat 9 éves ikerlányaira, Vandára és Viljára, akiknek a feladata a kormányzáson kívül az lesz, hogy vigyázzanak két és fél éves öccsükre, Andrisra, aki ráadásul éppen bárányhimlős is.

A teljes cikk itt olvasható.