A huszadik század elején a kaliforniai Fort Bragg lakói a sziklákról a tengerbe hajigálták le a szemetüket. Általában egyszerű háztartási szeméttől szabadultak meg ily módon, nem volt közte olyan, amely túl nagy vagy mérgező lett volna, mint mondjuk egy háztartási gép vagy egy autó. Így ment ez egészen 1967-ig, amikor is a vízminőségért felelős hivatal (North Coast Water Quality Board) teljesen le nem zárta a területet, és sorozatos tisztításokkal el nem kezdte felszámolni a több évtizedes szennyeződést és a környezeti károkat. Egyetlen szennyeződéstípust azonban valószínűleg túl költséges lett volna eltakarítani: a fövenyt fedő és a hullámokban kavargó milliónyi, apró üvegdarabkát. Az idők során az óceán hullámainak ereje is besegített a partszakasz megtisztításába, az üvegeket lecsiszolta, a homokot pedig csillogó, tarka, sima üvegtakaróval borította be. A területre ráragadt a Glass Beach (Üvegpart) elnevezés, a strand nem hivatalos turisztikai attrakcióvá vált, rengeteg turista látogatja nyaranta. Noha az üvegkavicsok gyűjtése elvileg itt tilos, a park határain kívül is bőven lehet találni belőlük. A terület a California State Park része.

Nem lesz ez így örökké, a színes tengerpart szép lassan el fog tűnni, mivel a hullámverés folyamatosan csiszolja az üvegeket. A turisták viszont annyira megszerették a partszakaszt, hogy elindult egy mozgalom, melynek hívei eldobott üvegekkel szeretnék pótolni az eltűnőben lévő üvegkavicsokat. A Glass Beachen évente üvegfesztivált rendeznek a Memorial Day (május utolsó hétfője) előtti hétvégén. Hasonló tengerpart a Benicia Kaliforniában és a Hanapepe Hawaiin, írja az origo.hu.

A jégrengetegről levált tömb területe nagyjából 720 négyzetkilométer, vagyis 200 négyzetkilométerrel nagyobb, mint Budapest területe. A kutatók 2011 októbere óta vártak a jéghegy leszakadására: ekkor észlelték ugyanis először a nyugat-antarktiszi Pine-sziget gleccseren keresztbe végigfutó repedést. A hét elején érkezett a megerősítés, hogy a szakadék immár teljes széltében kettéhasította a gleccsert. A jelenséget a német TerraSAR-X műhold észlelte. A jégóriás a PIG úgynevezett selfjegéről – a gleccser tengerbe nyúló részéről – vált le. A német kutatók háromnaponta kapnak képeket a műholdtól és remélik, hogy a felvételek elemzésével sikerül több információt szerezniük a gleccser csúszó mozgását és feltöredezését irányító folyamatokról. Az új adatok birtokában fejleszteni tudják az Antarktisz jövőbeli változásainak előrejelzéséhez használt számítógépes modelleket.

“Mindannyian égtünk a vágytól, hogy lássuk, ahogy egyre tágul a hasadék” – mondta Angelika Humbert, az Alfred Wegener Intézet gleccserszakértője, hozzátéve, hogy a kutatóknak muszáj megismerniük az úgynevezett borjadzás (jéghegyleválás) pontos forgatókönyvét, hogy képesek legyenek a jégtakarók több évszázados evolúciójának leírására. A szakemberek szerint 6-10 évente nagy méretű táblás jéghegyek szakadnak le a selfjegek végéről. A legutóbbi nagy jéghegyleválás 2007-ben és 2001-ben következett be. Mint hangsúlyozták, mindez egy természetes folyamat részét képezi, és nem kellene közvetlenül az éghajlati változásokhoz kötni, amelyek ugyanakkor kétségtelenül hatással vannak a nyugat-antarktiszi jégtakaró ezen részére – olvasható a BBC hírszolgálatának honlapján.

A műholdfelvételek és a levegőből végzett mérések jelentős elvékonyodást és a jégképződésben bekövetkező ingadozást mutattak a Pine-sziget gleccsernél az elmúlt évtizedekben. Ez részben a selfjeget alulról olvasztó melegebb vizek számlájára írható. “A PIG a bolygó leggyorsabban zsugorodó gleccsere” – húzta alá David Vaughan, a brit antarktiszi kutatóprogram (BAS) munkatársa. – Több jeget veszít és gyorsabb ütemben járul hozzá a tengerszint emelkedéshez, mint a világ bármely másik gleccsere. Ez teszi igazán értékes vizsgálati alannyá. A BAS szakemberei a közelmúltban láttak neki a PIG mozgásának tüzetes megfigyeléséhez.

Amikor a NASA egyik 2011-es levegőből végzett expedíciója során először lencsevégre kapták a gleccseren futó repedést, sokan úgy feltételezték, hogy a jéghegyleválás gyorsan be fog következni. Humbert szerint az, hogy a borjadzásra majdnem két évet kellett várni, meglepte a szakembereket. Mint hozzátette, most azt lesz érdekes figyelemmel követni, mennyi ideig tart a jéghegynek, hogy kikerüljön az öbölből. Az akár több hónapot is igénylő “expedícióról” a TerraSAR-X fog naprakész információkat szolgáltatni a kutatóknak. A világ legnagyobb regisztrált jéghegye a B-15 néven elhíresült táblás jégóriás volt, amely 2001-ben vált le a Ross-selfjégről. A nagyjából 11 ezer négyzetkilométeres felszíni területtel bíró jégrobosztus évek alatt olvadt el, ahogy egyre sodródott a Déli-óceánban.

A titánbuzogány, vagy másik nevén óriás kontyvirág vasárnap kezdett el virágozni Brüsszel Meise nevű elővárosában. A több méteres virágzatú növényt a belga főváros botanikus kertjének üvegházában lehet megnézni. A növény tudományos neve Amorphophallus titanum, ami óriási, formátlan hímvesszőt jelent. Méretén és különös formájú dárdáján kívül másik jellegzetessége, hogy erős dögszagot áraszt, amely a virág borvörös kelyhével együtt vonzza a beporzó bogarakat. A brüsszeli példány virágzatának mérete hétfőn elérte a 244 centimétert. A titánbuzogány torzsavirágzata a legnagyobb méretű az egész növényvilágban.

“A virágzás igen rövid ideig, legfeljebb három napig tart. Ezután hervadni kezd, és több évet kell várni az újabb virágzásra” – mondta a növénykert szóvivője, Franck Hidvegi. Az óriáskontyvirág az indonéziai Szumátra trópusi erdőiből származik, ahol az orángutánokhoz hasonlóan fenyegeti az erdőirtás. Rendszerint három-öt méteres levelei nőnek, és legfeljebb csak minden negyedik-ötödik évben virágzik.

A növény a 19. század végén került Európába, és elsőként 1889-ben virágzott egy londoni botanikus kertben, majd 1926-ig kellett várni a következő virágzásra. A növény példányait mintegy hatszáz botanikus kertben, arborétumban nevelik világszerte, mert virágzása garantált közönségsiker. A brüsszeli növénykert emiatt kedden este tíz óráig tart nyitva. A növény fejlődését az intézmény Facebook-oldalán is követni lehet.

Mint az először a cleantechnica weboldalon megjelent: rekordot döntött a németországi napenergia terlemés. A 23,9 GW csúcsteljesítmény, amit 13:45 körül regisztrált az SMA Solar Technology realtime-ban működő rendszere, azt jelenti, hogy a csúcsidőszakban Németország 60 GW energiaszükségletének mintegy 40 százalékát napenergiával termelték meg. Az országban működő 1,3-1,4 millió napenergia-termelő rendszer ezzel az idén áprilisban beállított rekordot (22,68 GW) döntötte meg – bár a hitelesítésre, a hivatalos megerősítésre még várni kell. Magyaroroszágon a paksi atomerőmű 2 GW teljesítményre képes, a hazai napenergia-termelés pedig még annyira gyerekcipőben jár, hogy az is csak távlati, 2020-ra ígért kormányzati elképzelés, hogy a jelenlegi, 10 MW (0,01 GW) körüli szolárpotenciált 63 MW-ra (vagyis: 0,063GW) bővítsék. Németországban ma 8 és félmillióan élnek olyan épületben, ahol a napenergia hasznosításával áramot vagy hőenergiát állítanak elő, írja a hvg.hu.

–

2030-ra a korszerű LED-ek a rajtuk átfolyó elektromos áramnak akár már 80%-át is fénnyé tudják majd alakítani. A fogyasztók megfizethető áron csaknem tökéletes villanykörtéhez jutnak, melyek mindegyike legalább 100 dollár megtakarítást eredményez számukra, írja a greenfo.hu. A GE-nél mérnökként dolgozó Gary Allen, aki feltaláló és fizikus is egyben, azzal töltötte az elmúlt 25 évet, hogy megalkossa a hatékonyabb világítás alapjait. Szerinte elértük a csúcsát a világítástechnikai forradalomnak, amely csaknem tökéletes világítást eredményez majd. „A világítástechnika ma már szinte mindent tud, amit el akartunk érni, sőt még olyat is, amire még csak nem is mertünk gondolni” – mondja Allen.

Allen a közelmúltban a TED Cleveland-i rendezvényén beszélt a küldetéséről. „Ha rendelkezésre állna a csaknem tökéletes fényforrás, mit tennének vele?” – kérdezte a közönséget. „Hosszú lenne az élettartama, elenyészően apró, nagy hatásfokú, éles fényű, szabályozható, intelligens és más eszközökkel összekapcsolható lenne.” Ez a fényforrás a LED, amelyet 50 évvel ezelőtt egy korábbi GE-s, Nick Holonyak talált fel. A LED-ek speciális félvezető darabkák, amelyek a rajtuk átfolyó elektromos áram egyharmadát közvetlenül fénnyé alakítják át. A döcögős indulás után az elmúlt évtizedben robbanásszerű fejlődésnek indult a LED-es rendszerek kereskedelmi világítástechnikai alkalmazásokban való használata. A bolti állványokon, az irodai plafonokon, a cégtáblákban, a parkolókban és az utakon mindenhol LED-eket használnak, és a LED égők ma már a háztartásokba is beköltöznek.

Egyes becslések szerint az évtized végére a kereskedelmi és a lakossági szektornak értékesített LED-ek volumene elérheti az összes értékesítés 60%-át. „Öt éven belül eljutunk odáig, hogy egy LED égő ára nem jelent majd problémát a legtöbb fogyasztó számára” – mondja Allen. „Megfizethető áron csaknem tökéletes villanykörtéhez jutnak, melyek mindegyike legalább 100 dollár megtakarítást eredményez számukra.

A LED-ek amiatt olyan hatékonyak, ahogyan fénnyé alakítják az elektromos áramot. Thomas Edison 1879-ben felfedezett, akkor hatalmas áttörést jelentő villanykörtéje az elektromos áramnak csak mindössze egy százalékát tudta fénnyé alakítani, a többi pedig hő formájában kárba veszett. Ha valaki mostanság megpróbált puszta kézzel megfogni egy régi típusú, világító villanykörtét, azt tapasztalhatta, hogy a dolgok nem sokat javultak az elmúlt 130 évben. Allen szerint 2030-ra a korszerű LED-ek a rajtuk átfolyó elektromos áramnak akár már 80%-át is közvetlenül fénnyé tudják majd alakítani.

Pályafutása kezdetén Allen magfúzióval foglalkozott, de később átnyergelt a fényforrás iparágba abban a reményben, hogy így hamarabb hozhat hasznot a világnak. „Azt akartam, hogy még az életemben lássam a munkám eredményét” – mondta a GE mérnöke. „A fényforrás iparágban tevékenykedve közvetlen, jelentős hatást gyakoroltunk a globális energiafelhasználására és az üvegházgáz-kibocsátásra. Ez nagy megelégedéssel tölt el engem.”

Gary Allen angol nyelvű prezentációja: