Az EU nem ellenőrzi az olajvállalatokat azzal kapcsolatban, hogy honnan származik az általuk használt pálmaolaj. Bár Indonéziában törvényileg tiltott az erdőégetés, de Indonézia a világ egyik legkorruptabb országa, és Ázsiában egyébként is elég tágan értelmezik a környezetvédelmet. Néhány cikk jelent meg a napokban a magyar sajtóban a malájziai és szingapúri levegőszennyezettségről, amely jelenleg kb. 10-15 millió ember mindennapjait érinti. Minden cikket úgy lehet érteni, hogy a hatalmas területet beborító füstöt okozó szumátrai erdőtüzek a véletlen művei, de az Index cikke szerint például tarlótüzek szabadulhattak el. Szingapúri ismerősünk elmeséli a kevés nyilvánosságot kapó valódi okokat, és hogy hogy élik meg ezt a rendkívüli helyzetet. “Füstszaggal kevert forró levegő és állandó homály. Ebben élünk.

Az egyszerű, véletlenül keletkezett erdő- vagy elszabadult tarlótüzek nem okoznak 1000 km-es körzetben gigantikus füstfelhőt Észak-Malájziától Kelet-Borneóig. Szingapúrban minden eddigi légszennyezettségi rekordot megdöntött a két hete tartó, szumátrai tüzek okozta füstköd. A The Times már 2009-ben megírta, hogy tudatos erdőégetés folyik Ázsiában azért, hogy az EU által kijelölt biodízel-arányt javítani tudják.

A teljes cikk itt olvasható.

Az akció azonban kudarcba fulladt. Hogy miért, az szomorú és kiábrándító tanmese gazdag ország és szegény ország már-már áthidalhatatlan ellentétéről. A hippi-csoportról szóló dokumentumfilmet a 12. Transylvania Filmfesztiválon láttuk Kolozsváron.

Nemcsak az ”ökoterroristák” testesítik meg a szélsőséges zöld szellemiséget. Nem mindenki tudományos adatokkal alátámasztva, vagyis a ráció felől érkezik el az ökofilozófiához. A fogyasztói társadalom ellen békés módszerekkel tiltakozó Fuck for Forest csoport jelenti a másik végletet. A nagyobb szabadtéri partikon leszólítanak embereket azzal, hajlandók lennének-e a természetet istenítő fotósorozathoz a szabadban, flóra és fauna társaságában meztelenül pózolni, netalán szexelni? A meglepő az, hogy -elmondásuk szerint- 10 emberből 1 mindig igent mond a kihívó felkérésre.

Amikor Michał Marczak dokumentumfilm-rendező a Fuck for Forest csoport nyomába eredt, a csoport tagjai harsány színekkel agyonpingált falak közt, egy avantgárd lakásban éltek Berlinben. Ahogy tarka hippi-ruhákban járják az utcákat, esőerdő-védelemért kalapoznak. 2004-ben alapított szervezetük bankszámlájára csakhamar 420 000 eurót sikerül összegyűjteniük. Ennek nagy részére persze nem az utcai kéregetéssel, hanem internetes honlapjukon keresztül tesznek szert.

A pénz szaga

A pénz birtokában a csapat elrepül Brazíliába, végighajóznak az Ampiyacu folyón, hogy az Amazonas mélyén meglátogassák a bennszülötteket, akik segítséget kértek erdejük védelméhez. A falu idiótájának tartott 35 éves férfi, Aladino volt az, aki elvándorolt a legközelebbi (értsd: jó messze lévő) internet caféhoz és egy brazil NGO-nak elküldte közössége jajkiáltását. A szervezet ezt továbbította a világ minden tájára. Egyedül a Fuck for Forest válaszolt rá.
A hippik a falugyűlésen nagy elánnal regélik el milyen szabadosságot próbáltak megvalósítani a prűd nyugati világban. Ezt még megértés fogadja, de amikor a földvásárlási ajánlatra terelődik a szó, fellángolnak az indulatok. A helyiek kijelentik, hogy eszük ágában sincs eladni a szomszédos erdőterületet. Munkahelyekre és infrastruktúra-fejlesztésekre van szükségük, a kormánytól azt pedig nem kapják meg.

Hangot adnak azon gyanújuknak, hogy ezek az európai fiatalok is csak ki akarják semmizni őket, és valami céges projektet hoznának ide, ami kiszipolyozná a talajt. A dühös szónoklásban annyira elragadtatják magukat, hogy még az sem jut eszükbe, hogy megkérdezzék: vajon az aktivisták hajlandók-e tulajdonjog-szerzés nélkül odaadományozni nekik az erdővédelemre gyűjtött pénzt?

Az elvárások és világjobbító illúziókat szépen felépítő filmet alaposan ketté töri a váratlan fordulat, mely szomorú példa arra, a multik ténykedései és a kormányzati korrupcióval ékezett fejlesztési projektek tulajdonképpen felőrölték az őslakosok bizalmát. Nem bíznak többé a fehér emberben.

Azt sajnos nem firtatja a rendező, vajon mi lett az adományokból összeállt tekintélyes summával. Netán visszafizették egyenként az adakozóknak? Vagy megtartották és zsebre tették?
adomány, alternatív, brazília, erdőirtás, környezetvédelem
http://www.piacesprofit.hu/klimablog/

A National Geographic sztárfényképészéről szóló Chasing Ice című dokumentumfilmet a 12. Transylvania Filmfesztiválon láttuk, az EcoTIFF programban. Amikor Al Gore eljutott az Antarktiszra, kutatók fúrtak neki egy lyukat a jégtakaróba és a kihúzott jégtömbön megmutatták a két évtizeddel korábbi időpontot, amikor az amerikai kongresszus elfogadta a levegőtisztasági törvényt. A képviselők voksa konkrét eredménnyel járt a légkörre nézve. A különbség szabad szemmel is látható volt a jégrétegen.

Az akkori amerikai alelnök ekkor döbbent rá arra a szoros kapcsolatra, mely tetteinket és az ökoszisztémákat összeköti. Amivel intellektuálisan addig is tisztában volt, de empirikusan nem.

Három év fotói

Nos, valami ilyesmi, az absztrakt teória illusztrálásának, konkrét látványba öltöztetésének képi ereje adja e dokumentumfilmnek varázsát.

A jégtakarók a természet történetének krónikásai. A bennük megragadt buborékok a régi korok és a közelmúlt légkörének összetevőiről hordoznak felbecsülhetetlen értékű információkat.

Számtalanszor írtunk már a klímablogon arról, hogy milyen kedvezőtlen hatása van az áram híján tűzrakással vizet forraló szegény országok háztartásaiból (értsd: kunyhóiból) kiszálló koromnak. A sarkköri jégsapkákra jutva fekete felületként magukba szívják a napsugarak hőjét, amivel erősítik, felgyorsítják a jégtömbök felmelegedését és olvadását.

Balogot kísérve végre láthatjuk, hogyan is csapódik ez le: a fotós ujjaival babrál e matériában, ami a talajjal érintkezve nemcsak fekete ”trutyit” alkot, de a jégen lyukakat hoz létre, amelyek ronda fekete körökként éktelenkednek. Teljesen természetellenes látvány. Ez is amolyan Al Gore-os pillanat: az absztrakt tudás a konkrétum látványa révén megértéssé, felismeréssé válik.

Felhőkarcolók jégből

James Balog főként alapítványi és magántámogatásokból rakta össze a nagyszabású “Extreme Ice Survey” projekt büdzséjét, mely arra hivatott, hogy kamerák időzített pillanatképeivel dokumentálja a gleccserek olvadását – a lehető legzordabb időjárási körülmények közepette. E célból új készülékeket volt kénytelen kifejleszteni, ám így is többször tönkretették a lavinák és a viharok 25 speciális fényképezőgépet.

Munkásságában a legnagyobb kuriózum, hogy meg tudta örökíteni a felhőkarcoló magasságú jégtömbök összeomlását. Mivel kollégáival és a szakértőkkel érezték, hogy egy hatalmas, Manhattan déli részével egyenlő nagyságú jégtömb a megsemmisülés küszöbén áll, asszisztensei 3 hétig várakoztak a helyszínen, mire elkezdődött az irdatlan jégtömeg zúgása, s a kamera előtt bekövetkezett a nagy esemény. A film hátborzongató jelenete, amikor ezt a hatalmas tömeget látjuk mozgásba lendülni. (Állítólag ebből a jéghegyből vált le az a jégtömb, mely elsüllyesztette a Titanicot!)

Jeff Orlowski rendező remekül helyezi kontextusba a méreteket. Grafikonokkal kombinálja a fotókat, az olvadások fázisait szépen egymásba úsztatja, hogy a szemünk előtt bontakozzon ki az éghajlatváltozás legnyilvánvalóbb tünete. Ám többet nyújt, mint egy felmelegedő bolygó szimptómáinak egzotikus katalógusát.

Balog, a klímaevangélista

A film egy alkotóember portréja is egyben, aki egyre inkább veszélybe sodorja életét. Olvadó jéghegyek falán mászik le (melyek bármelyik pillanatban szétroppanhatnak), de végül megtorpan, mert az olvadt jég folyama által kivájt völgy olyan mély, hogy nem látja az alját. Eközben óriási megterhelésnek teszi ki térdeit, melyek már így is több műtéten estek át. Orvosai eltiltanák a sarkköri kalandoktól.

Ez az önsorsrontó elkötelezettség, a világ jövőjéért aggódó elme megszállottsága (és családja aggódása) adja a sztori narratív élét. (A kamera még a kórházba is elkíséri, amikor befekszik negyedik térdműtétjére.)

Talán minden környezettudatos ember ethoszát fogalmazza meg Balog – nem akarja, hogy gyerekei úgy nézzenek vissza őrá és generációjára, hogy hitetlenkedve megkérdezik: „Tudtátok, hogy mi lesz, hát miért nem tettetek ellene semmit?”

A teljes cikk itt olvasható.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért kell ilyen túltechnologizált megoldást találni a kerékpárok tárolására, ismernünk kell a japánokat; vonzódásukat a magas szintű műszaki megoldásokhoz, és azt, hogy a szigetország nem túl gazdag a szabad területekben. A japánok igyekeznek minden talp alatti helyet kihasználni. (És ebben az esetben ez szó szerint igaz… ) Ennek jegyében született meg ez a 200 bringát befogadni képes hightech parkolóház. A bicikliket rádiós chipekkel azonosítják. A teljesen automatikus rendszerben pár másodperc alatt már el is nyeli őket az épület gyomra, írja a hatszel.hu.

A VOLT-on július 2. és 9. között fellép a Thirty Seconds to Mars, a Hurts, a Queens of the Stone Age, az Example, a Knife Party vagy Martin Solveig is. Öt év után egyetlen koncerten újra találkozhat a közönség az Emil Rulez!-zel, a július 2-i keddi nyitónapon egy nagyszabású házibuli keretében a Punnany Massif ünnepli 10. születésnapját – közölték a szervezők csütörtökön az MTI-vel. A kommüniké kiemelte: a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával a Magyar Teátrumi Társaság idén a VOLT-ra is elviszi a színház világát. Délelőttönként Teátrumi Mocorgó néven logikai játékkal, kézműves foglalkozással játszóház várja a gyerekeket, délutánonként tánctanítás és sakkviadal lesz, az esti órákban a zenés, táncos előadásoké a főszerep. Látható lesz a Frank Sinatra életét feldolgozó A hang című musical, a Békéscsabai Jókai Színház és az ExperiDance előadásában, továbbá a GG Tánc Eger nemzetközi produkciója, a Táncfantáziák, a TÁP Színház Jövedelmező állás című darabja, illetve a Manna Produkció előadásában a Nyuszi hopp-hopp.

Ugyancsak új helyszín a VOLT-on a Diákhitel Kávézó, ahol négy napon át csaknem harminc előadást tartanak. A felszólalók között lesz Csernus Imre, Zacher Gábor, Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár, de a meghívottak között szerepel Hajós András, Czutor Zoltán, a Rocklitera és a Werk Akadémia is. Robotokra szakosodnak hazai kortárs képzőművészek: ef. Zámbó István, Wahorn András, Sinkovics EdE, Soós Nóra, Győri Márton, Magyarósi Éva, valamint Szabó Ottó és Tóth Márton megalkothatja saját robotlényét a fesztivál ideje alatt, legyen az kinetikus szobor, festmény vagy különféle installáció. Az alkotásokat jótékonysági aukcióra bocsátják. A közönség is alkothat a Csinálj magadból robotot! workshopokon.

Az egyik leghangulatosabb helyszínen, a Heti Válasz Borfesztiválon a Soproni Borvidék ismert borászainak termékeit lehet megízlelni, jelen lesz a Bacskay Pincészet, a Kocsis Borászat, a Winelife Borászat, a Fényes Pincészet, a Hermann Pincészet, a Roll Pincészet, a Sterlik Pince, a Taschner Bor és Pezsgőház, a Vincellér, a Lővér Pince, a Ferenczy Pincze, a Luka Pincészet, az Ottó Pince és a Gangl Borászat. A borfesztivál színpadán fellép Sena, a Szabó Balázs Bandája, Radics Gigi, Falusi Mariann, az Ocho Macho, ByeAlex, a Mrs Columbo, a Roy & Adam Trio, Gereben Zita, a gyerekeket Kardos-Horváth János és a Hahó együttes várja.

A VOLT Klubban naponta Random Tripet rendeznek olyan közreműködőkkel, mint Fábián Juli, Kiss Tibor vagy a Punnany Massif tagjai, a Telekom Teraszon az elektronikus zene ismert szereplői lépnek fel, köztük Karányi és Zoohacker. Új helyszín a programban a JägerBar, ahol dj-k és karaoke-program mellett stand-up comedy sztárok is lesznek: Badár Sándor, Felméri Péter, Dombóvári István és Lórán Barnabás.

Funzine Funpark néven vidámpark várja a VOLT-osokat, a bejárathoz újra felépül a tavalyi Magenta Csúszda, amelyen lejutva is be lehet jutni a fesztivál területére. Idén azok is belekóstolhatnak a fesztiválhangulatba, akik nincsenek jelen Sopronban, ugyanis a Telekom a Ustreammel együttműködésben számos koncertet közvetít.